Eléggé elátkozottnak tűnt a tegnap este: mindenki kidőlt mellőlünk, egyre megveszekedettebb szélben, esőben meneteltünk az A38 hajóhoz plusz két jeggyel. Lacit kishíján elgázolta egy autó, erre még nem volt példa, mióta ismerem. Úgy rántottam el az autó elől. Nem sok kedvünk volt a bejáratnál ácsorogni, hátha valaki ebben az időben pont oda akar menni, miután a honlapon ki volt írva, hogy minden jegy elkelt. Nem lett igazunk: fél perc alatt gazdára leltek a plusz jegyek. Mi mindig az elsők között szoktunk odaérni: egy sörrel a kezünkben figyelgetjük a szállingózó közönséget a színpad melletti lépcsőn ülve. Most olyan érzésem volt, mintha valami fura osztálytalálkozóra érkeztünk volna: nagyon sok kb. mi korunkbeli, vagy idősebb ember volt, de nagyon sokan úgy, mintha harminc éve kifestették volna magukat, belőtték volna a sérójukat és azóta semmi sem változott volna. Ötvenes srácok és csajok. Nekem ez mindig kísérteties kicsit, bár sok jó arc volt. Borzongva, de azért szívesen voltam ebben a társaságban.
Ahogy sűrűsödött a tömeg, felhagytunk a bámészkodással és középre húzódtunk. Vallomások következtek, őszinteségi hullám:
- Én egyébként nem is szeretem az Európa Kiadót. Van pár száma, ami tetszik, de igazából nem szeretem. Csak bulizni akartam veled még egy utolsót ebben az évben, ezért mondtam igent. Nem baj? Te szereted?
- Háát..igazából én se szeretem annyira. Van pár száma, ami nagyon ott van, de nem mondanám, hogy annyira odáig vagyok érte.
...és elkezdődött a koncert. Kicsit nehezen alakult ki a bulihangulat, de nagyon jó zenék, nagyon jó szöveggel. Teljesen értem, miért volt a nyolcvanas években akkora szükség egy ilyen zenekarra, mint egy falat kenyérre. És sajnos most is ugyanolyan aktuális minden strófája, mint akkoriban. Milyen csúnya ez a Menyhárt Jenő, de legalább egyenletesen: a csúnyaságán nem fognak az évek. De nagyon szuggesztív, irtó karizmatikus figura. Sugárzóan csúnya. Ez nem rossz kombó. Azt mondta: úgy látom, maguk egy olyan közönség, akiknek nem könnyű a kedvére tenni. De én azért mégis ezt fogom tenni: a kedvükre teszek. És úgy is lett. A nagy egyéniségek elsöprő ereje, meg a színpadi rutin feltördelte a fásultságot, kérgességet. Egyre fokozódott a hangulat, nagyon vidám, felszabadult lett mindenki, még a mosdók, meg a ruhatár előtt is táncoltak az emberek. Irtó jó buli kerekedett. Annyira örülök, hogy elmentünk. És felhagyok a Youtube-bal ebben a műfajban, köszönőviszonyban sincs az igazi hangzással, ami ott van, sajnos.
- Háát..igazából én se szeretem annyira. Van pár száma, ami nagyon ott van, de nem mondanám, hogy annyira odáig vagyok érte.
...és elkezdődött a koncert. Kicsit nehezen alakult ki a bulihangulat, de nagyon jó zenék, nagyon jó szöveggel. Teljesen értem, miért volt a nyolcvanas években akkora szükség egy ilyen zenekarra, mint egy falat kenyérre. És sajnos most is ugyanolyan aktuális minden strófája, mint akkoriban. Milyen csúnya ez a Menyhárt Jenő, de legalább egyenletesen: a csúnyaságán nem fognak az évek. De nagyon szuggesztív, irtó karizmatikus figura. Sugárzóan csúnya. Ez nem rossz kombó. Azt mondta: úgy látom, maguk egy olyan közönség, akiknek nem könnyű a kedvére tenni. De én azért mégis ezt fogom tenni: a kedvükre teszek. És úgy is lett. A nagy egyéniségek elsöprő ereje, meg a színpadi rutin feltördelte a fásultságot, kérgességet. Egyre fokozódott a hangulat, nagyon vidám, felszabadult lett mindenki, még a mosdók, meg a ruhatár előtt is táncoltak az emberek. Irtó jó buli kerekedett. Annyira örülök, hogy elmentünk. És felhagyok a Youtube-bal ebben a műfajban, köszönőviszonyban sincs az igazi hangzással, ami ott van, sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése