Talán mert annyi negyvenes, neurotikus szülőt láttam már. Arról a traumáról szól, mikor a gyerek hirtelen leválik a szülőről és elkezdené a maga útját járni és a szülő ebbe kicsit beleroppan. Minden családban van egy szülő, akihez jobban kötődik a gyerek: egy apja lánya, vagy anyja lánya, aki a hasonlóság miatt cinkossá válik és kicsit ki is játssza a másik szülőt, aki sok esetben a rossz zsaru. Ez azért eléggé hálátlan szerep. lássuk be. Így egyensúlyozgatnak évekig, aztán mikor konfliktus van, az időnként nagyot szól.
Meg aztán arról is szól, hogy mennyira szabad "nevelni" valakit, meddig mehetünk el...hol a társadalmi szerepek okozta kényszer és az autonómia határa. Mert a legtöbb szülő itt komoly hibákat vét és az a jobbik eset, ha a gyerek jelzi a határsértést. Hogy záros a határidő, ha egy szerettünkből valami bestiális bújik elő és mi lehet a gyógyszer.
4 megjegyzés:
A gyerekünk mi vagyunk, csak már ők döntenek, nem mi :)
Szerintem hazugság azt mondani, hogy csodálkoztál azon, ahogyan meghatott ez a mese. Tisztán emlékszem, hogy nem egy Disney mesét néztünk együtt könnyes szemmel.
Ennyire régen érintett meg Disney mese, akkor mondjuk így.
Én az Így neveld a sárkányod második részén bőgtem a moziban.Barnus nem szűnik meg az orrom alá dörgölni :D
Megjegyzés küldése