Aldous Huxley: Divatok a szerelemben

Egy újabb százforintos szerzemény a pestlőrinci könyvtárból. Huxley esztétika, művészettörténeti, vallásfilozófiai tárgyú esszéinek a gyűjteménye. Erősen átlengi a Nietzsche iránti imádat, de még így is klassz és szépen is ír.

A Spinoza férge c. esszéből egy részlet:

" A harmonikus élet a tapintaton és érzékenységen, az ítélőképességen, az egyensúlyon és a szüntelen alkalmazkodáson múlik, azon, hogy szokásszerűen és ösztönösen legyünk jólneveltek és arisztokratikusan erkölcsösek. De ez túlságosan nehéz.

Könnyebb rögzített szabályok szerint élni, mint tapintatunkat és ítélőképességünket alkalmazva; a sebészi operáció egyszerűbb, mint az eleven alkalmazkodás. A vasból öntött, merev erkölcsiség csöppet sem csodálatraméltó, éppen ellenkezőleg, nem más, mint annak bevallása, hogy félünk az élettől, hogy képtelenek vagyunk úgy elfogadni a tapasztalati tényeket, ahogy felmerülnek - egyszóval olyan gyöngeség bevallása, melyet szégyellnünk kellene, nem büszkélkednünk vele. Emberfelettiségre törekedni nem más, mint szégyenletes módon bevallani, hogy hiányzik belőlünk a bátorság, a szellem, a mérséklő ítélőképesség ahhoz, hogy sikeresen és teljes egészében emberiek legyünk."