Almavers

Édesanyám, anyukám, 

Jól figyelj most rám.

Van már együtt annyi sztorink, 

mint hajléktalannál forint.

Emlékszel még, mikor elszöktem

új lakhelyen, négyévesen?

Azt akartam, büszke légy rám:

"Milyen bátor, okos nagylány!" 

Emlékszel a halálmenő-

kormányülő bicikliutakra?

Ha nem bíztál volna bennem, 

Fele sztorim lenne nekem,

S a másik felét füllenteném...

...ha nem nevelted volna belém, 

hogy hazudni csúnya dolog.

Különben jönnek boszik, koboldok,

és eladnak a trolloknak.

Hiába tiltakoznék, 

hogy vigyenek már haza,

hazugságból volt ár elég!

A rókás bögréből innék megint, 

az öledbe feküdnék, míg boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Anya...

Megint elaludtál...

Nem bíznék rád semmit, Te csapnivaló őrszem.

Csak a gyerekkorom

Megint és megint.

S míg Te kimerülten

az igazak álmát látod, hadd legyek én őrszemed, hű tulipánod.