Sötétség délben

A közelmúlt egyik legnagyobb könyvélménye volt számomra ez az elnyűtt, aláhúzásokkal tarkított, vékonyka kötet, amit a könyvtári selejtezésből vettem meg 100Ft-ért. Mindig melegséggel tölt el, ha aláhúzásokat, megjegyzéseket, szamárfüleket látok egy könyvben. Gyerekkorom bibliái jutnak eszembe, meg a férjem nagymamája, aki nemcsak a neki tetsző részeket húzta alá az olvasmányaiban: amivel nem értett egyet, azokat a mondatokat kisatírozta és korrektúrázta. Ő ekkora forma volt: magáévá tette a könyveket.

"Hat és fél lépés az ajtóig, melyen át majd belépnek az egyenruhások, amikor érte jönnek, és vissza is hat és fél lépés, az ablakhoz, amelyen túl már lassan leszállt az eset. Már nem tart sokáig. De amikor azt kérdezte magától, hogy "Miért is halsz meg tulajdonképpen? - nem tudott felelni a kérdésre. 

Ennek is a rendszer hibája az oka: és meglehet, a hiba éppen abban a tételben rejlik, amelyet mostanáig vitathatatlanul érvényesnek tartott és amelynek nevében annak idején maga is feláldozott embereket, aminthogy most őt is ennek nevében áldozzák fel; abban a tételben tehát, amely szerint a cél szentesíti az eszközt. Ez a mondat irtotta ki a nagyszerű embereknek azt a testvéri közösségét, amely a forradalmat véghezvitte és ettől a mondattól lettek valamennyien ámokfutók.

Mit is írt ő a naplójában? "Hisz tán megszabadultunk minden régi szabálytól és megszokástól, nem maradt más vezérelvünk a cselekvéshez, mint a következetes logika. Az etika ballasztja nélkül hajózunk."

Meglehet, valóban itt bújik meg a baj gyökere. Ki tudja, talán nem való az embernek ballaszt nélkül hajózni.A tiszta ész pedig magában meglehet, rossz iránytű, amely ha csak erre hagyatkozik az ember, olyan tekervényes utakra csalja, hogy a cél végülis elvész előle a ködben.

Meglehet, most a nagy sötétség ideje jött el.

"....csak az eszközök tisztasága szentesítheti a célt."

(Arthur Koestler: Sötétség délben)