2015. április 30., csütörtök

Kis kebeltan

"...De hagyom mindezt, és inkább Marfa asszony látásmódjának finomságát illusztrálom. A kerítésről társalkodott velem: így került szóba a női mellbimbók szerepe. Lelki érzékenysége segítségével Marfa asszony mindig kiszámította, hogy egy-egy kliense milyen mellbimbójú nőkre áhítozik. Szerinte a magas értelmi képességű és éppen ezért nagyfokú érzékiséggel megáldott férfiak kis, hegyes és mentől pasztellrózsaszínesebb mellbimbójú nőket kívánnak. Közepesebb intellektusú, de buja és testesebb férfiak barna mellbimbók után szaladnak, míg azok, kik árvagyerekként nőttek fel, avagy bánatos özvegységben sínylődnek, nagy, sötétvörös mellbimbók árnyékában szeretnének megpihenni. A valódi kanok viszont mindezt alig veszik észre. 
Nem veszik észre, de tudatuk alatt ez a női testrész igenis sokat számít. Az asszony mellbimbója ugyanis olyan, mint a vasúti kocsi ütközője. Ha a vonat után szaladsz, az ütközőt látod magad előtt. Ha erre vagy arra a szeretőjére gondol a férfi, úgy- legalább a tudata alatt - a nő melle és mellbimbója jelenik meg a lelki szemei előtt. Marfa asszony ráébredt, miközben a férfi és a nő viszonyát elemezte, hogy a kerítőnő számára a nő mellbimbója az egyetlen fix pont , melyre működését építheti. Da moi pu sztó kai szinésztó tén gén, adj egy fix pontot, és kibillentem helyéről a földet, hogy Arkhimédész szavait használjam. Így Marfa asszony a mellbimbók szerint nem a nőket, hanem a férfiakat tudta kategorizálni - mármint milyen mellbimbójú nőket kívánnak. Marfa boldog mosollyal magyarázta ezt. Rájött, hogy csak a gombot kell kiválasztania, és megvan a hozzá tartozó kabát, illetve nő. Ily realizmussal és a realizmust koronázó fantáziával aztán nagy sikerrel űzte, mondhatnám egyetemi színvonalon a kerítés mesterségét."

Faludy: Pokolbéli víg napjaim

Nincsenek megjegyzések: