Reiki-ábrándok

Koncentrikus körökben magamból kifelé haladva hadd írjam meg, elvégeztem a thai masszázs tanfolyamot, amit már tervezek egy ideje. Nagyon hasznos volt: pont azokkal a kimozgatásokkal toldotta meg a repertoáromat, amiket annyira hiányoltam. Közben elindított az európai hagyományokkal (mármint a materializmussal, ha-ha) teljesen ellentétes úton, ami az anyag és az energia kapcsolatát illeti. Paradoxon és mégis igaz: ismerkedésem a keleti kultúrákkal lassan istenhívővé, majdhogynem kereszténnyé tesz.

Nagyon érdekes, hogy mióta thai masszázsolok, megint elkezdtem intenzíven álmodni. Nem lidércnyomásos, de nem is kellemes álmokat, csupa számonkérés. Elsunnyogott, szőnyeg alá söpört problémák, ilyesmik. Lehet, hogy azért, mert a meridiánokban turkálok, és a hatás-kölcsönhatás elvén engem is megbolygat, nem tudom. János azt mondta: az energiaszintek kiegyenlítik egymást.  Kivettem a könyvtárból pár könyvet, most ezeket bújom. Nagyon gondolkozom rajta, hogy belevágok a reikibe. (Nem, és nem megy a sorkizárás, hiába szenvedek vele.) 

A fenti sorokat egy hete írtam. Azóta letisztult bennem a kép, ami a reikit illeti. Csábított a lehetőség, hogy az Univerzum energiacsatornájává váljak, de ennél is kecsegtetőbb volt a II.szint, ami már félig-meddig a mágia eszköztárába nyúlik...sőt... a távgyógyítással és a jövő machinálásával erősen benne is van. Ez inkább kíváncsibbá tett, mint óvatossá. Elolvastam a könyvet, megrágcsáltam és rájöttem, hogy nem nekem való. Egyelőre. Amennyi vendégem mostanában adódik, ahhoz igazán nem szükséges az Univerzum energiája, bőven el tudom látni abból az energia-áramlásból, ami kettőnk között keletkezik. Az első szolgáltatásként adott (és engem teljesen lelombozó) masszázsom óta nem fordult elő, hogy ne feltöltődve hagytuk volna el  a tetthelyet. Szóval: egyelőre nem tapasztalom, hogy kettőnk energiái egyszerűen kiegyenlítené, inkább megtöbbszörözik egymást az áramlásban. mint a krisztusi példázatban az öt hal és a két kenyér ötezer ember megvendégelésére. (Ez persze túlzó, mint minden példabeszéd) 

Nem tudom, mi a naivabb elképzelés: hinni az isteni gondviselésben, vagy hinni abban, hogy az Univerzum energiáival szabadon játszhatunk. Még nem döntöttem el. Makacs reményem a gondoskodó Istenben arra sarkall, hogy az előbbit fogadjam el és ne nyúljak  nagyok játékába. Kíváncsiságom és minden korláton átugráló, átbúvó természetem bátran kacérkodik az utóbbival.

Ami még az utóbbi ellen szól: a játékosság hiánya. A mindent machinálás illúziója elkerülhetetlenül merevvé tesz és megfoszt a meglepetés örömétől. Ez a jövőkép annyira szürke és unalmas, amit még a legcélratörőbb és legeredményesebb manipuláció sem tud ellensúlyozni.