Svéd

Hm....ma értem a végére a svédmasszázs tanfolyamnak. Nem bánom,hogy az intenzív képzést választottam, mert ha  9 héten keresztül heti egy alkalommal lett volna lehetőségem a gyakorlásra, biztos, hogy nehezebben vésődtek volna be a technikák. Jó volt így, hogy a többiekkel felváltva masszíroztuk egymást, egész más volt a saját bőrömön érezni az egyes fogásokat. Így is szinte vicc kategóriának tűnik ez az 50 óra, nyilvánvalóan úgy lesz ebből készségszintű tudás, ha naponta masszírozok, hadd emlékezzenek a kezeim helyettem is. Nem fáradtság persze,sőt... Jó ötletvolt a kissé tenyeres-talpas svédmasszázzsal kezdeni, ez a színtiszta materializmus: csontok, izmok, inak, ízületek. Simítások, dörzsölések, gyúrások, egy-két kimozgatás. (Tanultunk mézes masszázst és köpölyözést is, ez utóbbi nagy kedvencem lett.) Aztán jön majd a thai masszázs: a test kissé szélsőségesebb kimozgatásai, itt már belépnek a meridiánok, energiákkal is dolgozunk. Aztán a talpmasszázs, a nagy varázslat, ez nagyon izgat. Ez már elég is lenne...ha nem merülne fel az örök kérdés: és a masszőrt ki masszírozza meg? Mert erre egyetlen masszőr ismerősöm se tudott válaszolni. Mert masszőr nem szívesen masszíroz masszőrt. Erre a problémára, mármint önmagunk karbantartására remek a shiatsu, a do-in gyakorlatokkal. Ez még messze a jövő zenéje számomra, mert egy valamirevaló shiatsu tanfolyam összköltsége egymillió forint. Ha van ott keresnivalóm, lesz rá lehetőségem valamilyen módon. Egyelőre örülök annak a kevésnek,amit tudok. Már most nagy hasznát látom a mindennapi életünkben. Laci beszerzett nekem egy masszázsszéket, ami igazán hasznos kis találmány: kis helyet foglal, meggyőző, mert szakértelmet sugall, és pont azoknak a testrészeknek a kezelésében ad nagy mozgásszabadságot a masszőrnek (hát, nyak-vállöv, karok, derék), amivel a a legtöbb embernek gondja van...szóval: ha idővel realizálódni látszik majd ez a masszőrösdi, ezzel érdemes kezdeni. Imádom ezt az egészet.