Alexander Selkirk matematikai tehetséggel is megáldott skót tengerész 1703-ban, 32 évesen szállt tengerre egy angol kalózhajó másodkapitányaként. Dél-Amerika északi partjainál összekülönbözött a hajó kapitányával. Mikor a Juan Fernandez szigetnél horgonyt vetettek vizet vételezni és néhány javítást eszközölni, Selkirk kijelentette, hogy inkább marad a szigeten, mint hogy tovább utazzon ezen a hitvány roncson. Biztosra vette, hogy többen szolidárisak lesznek vele, de a többiek a gazdag zsákmány reményében továbbálltak, ő meg ott maradt egyedül. A sziget bővelkedett vízben, fában és kecskében, így volt miből ellátnia magát. A korábban ott járt hajóknak köszönhetően rengeteg patkány is termett, úgyhogy jó kapcsolatot ápolt a macskákkal.Gidákat szelídített, és részleteket olvasott fel nekik a Bibliából, táncolt velük és énekével szórakoztatta őket.
Négy és négy hónapi teljes magány után két angol kalózhajó kötött ki a szigeten. Selkirket az angol matrózok láttán túláradó boldogság fogta el; de amikor beszélni próbált velük, kiderült, hogy csak dadogni tud.
A kapitány így írja le Selkirket: "Amikor felszállt a hajóra, úgy el volt szokva a beszédtől, hogy alig értettük a szavát; úgy tűnt, mintha a szavakat csak félig mondaná ki. A matróz hamarosan újra belejött a beszédbe, a kapitányt pedig annyira lenyűgözte a hajótörött leleményessége és élni akarása, hogy hamarosan tisztté léptette elő. 1713-ban, az Englishman c folyóiratban interjút közöltek vele, története szolgált alapul a Robinson Crusoe c. könyvhöz.
A szakemberek szerint ha Selkirknél nem lett volna Biblia, vagy ha az angol hajók nem kötnek ki ilyen "hamar", minden bizonnyal teljesen elveszíthette volna a beszédkészségét.
(P.J. Blumenthal: Kaspar Hauser gyermekei c.könyv nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése