Hosszú évekig a kedvenc könyvem volt, most az egyik kollégám olvassa, akivel rendszeresen megbeszéljük az olvasmányainkat. Elővettem egy kicsit, átlapozgattam.
"- Azt hiszem, tudom a következő kérdést.
- No, mi az ?
- Miért érem be azzal, hogy szolga vagyok?
- Hogy az ördögbe tudta kitalálni?
- Az előbbiekből következik.
- Rossz néven veszi a kérdést?
- Öntől nem. Nincsenek bántó kérdések, kivéve azokat, amelyeket leereszkedő hangon tesznek fel. Nem tudom, hogy szolgának lenni mióta restellni való. Végtére is ez a filozófusok menedéke, a lusták kenyere, és ha úgy töltjük be, ahogy kell, az ilyen álláshatalommal jár, sőt szeretettel is.Nem tudom megérteni, hogy intelligensebb emberek miért nem tekintik életpályának, olyan mesterségnek, amit érdemes jól megtanulni, mert meghozza a gyümölcsét. A jó szolga tökéletes biztonságot élvez, nem a gazdája jóság miatt, inkább azért, mert az emberek hanyagok, és rabjai a megszokásnak.A legtöbb embernek semmi kedve az ételek fűszerezésével bíbelődni, vagy a saját harisnyáit reggelre kikészíteni. De a jó szolga, márpedig én kitűnő szolga vagyok, teljesen kezében tarthatja és irányíthatja a gazdáját, megmondhatja neki, mit gondoljon, hogyan cselekedjék, kit vegyen feleségül, mikor váljon el tőle, fegyelmezésül rémületbe ejtheti, agy boldogságban részesítheti, még azt is elérheti, hogy megemlékezzék róla a végrendeletében. Ha aakrtam volna, kirabolhattam, meztelenre vetkőztethettem, megverhettem volna bármelyik gazdámat úgy, hogy ráadásul még meg is köszönje....Egy idő úta arra gondolok, hogy San Fransiscoba költözöm, és egy kis üzletet nyitok.
- Például mosodát? Vagy fűszerüzletet?
- Nem. Már túl sok kínai mosoda van, meg kifőzés is. Én inkább könyvesboltra gondolok. Ahhoz kedvem volna, és a konkurrencia sem túl nagy. De azért valószínűleg mégsem vágok bele. Aki szolga, elveszíti a kezdeményező képességét."
(Édentől keletre)
