A világ szerkezetét, a teremtés mikéntjét nemigen tudjuk a mi kis kétdimenziós agyunkkal felfogni, max. tapasztalati úton állapíthatunk meg valamiféle kezdetleges törvényszerűségeket. Istennel, vallásokkal, mennyel, pokollal eljátszogatunk időnként. Ma fordult velem elő először életemben, mikor azt éreztem, hogy valaki számára ez az eszmecsere tényleg nem babra megy. Az tudja igazán komolyan venni ezeket a kérdéseket, akinek már meghalt a szerelme, a testvére, vagy a gyereke. Csak hallgatója voltam ennek a beszélgetésnek, szerencsére. Neki nem tudtam volna mit mondani.