Flow

Kassák Lajos: Üzenj

Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
Beszélgessünk nem szegletesen kemény, hanem puha,
legömbölyített szavakkal, ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan
ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj,
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
Egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.

Kicsikém
elképzelt madaram
Te meg én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást.

http://www.youtube.com/watch?v=yr_MtqiW1DE

Olyan finoman szőtt ez a Karamazov-testvérek (igen, még mindig ezt olvasom), hogy az már szinte túlzás. Egy analizáló elme mesél, akinek a legapróbb részlet is fontos, és idővel kiderül, hogy tényleg. Ami locsogásnak tűnik, arról kiderül hogy éppen azt a kis pluszt adja meg, amitől érthetőbbé válik  némely egyébként irracionálisnak tűnő emberi cselekedet, vagy jellem-torzulás.

Ébenkémnél a nyári vedlés eddig se volt egyszerű (labrador-szetter-miegymás keverék) jó tömött aljszőrzettel, selymes fedőszőrzettel egészen istenesen telehintette a kertet a leggondosabb, szinte napi szintű fésülgetés ellenére is. Na ehhez az idén nem volt türelmem, úgyhogy szegénykém már elég elhanyagoltan nézett ki. Kefélgetéssel már nem sokra mentem volna, a probléma ollóért kiáltott. Nem kell ide kutyakozmetikus, megnyírom én a kutyát, mi az nekem? -gondoltam naivan. Mi mondjak: kb. tíz perc után már a hátamon csorgott a víz, azt hittem, sose végzek. Két napig tartott, mire elfogadható külsőt varázsoltam neki. (Bár most két hétig csak naplemente után fogom sétáltatni, ez zicher.)

Ákos az imént vette szemügyre a művemet. Rá jellemző módon csak ennyit mondott: olyan mint egy kollaboránsnő, csak a tábla hiányzik a nyakából: nácikkal kurválkodtam.