Rések

A kedvenc családi társasjátékunk a "Ki az úr a tengeren?" Az eredeti játékszabálytól eltérően dupla kezdőtőkével indítunk, így nem nyúlik beláthatatlanul hosszúra a játék, ráadásul rögtön két kereskedőhajóval több útvonalon is szerencsét lehet próbálni, ezért jóval pörgősebb az egész. Most ráadásul hétköznap is  van időm játszani, ha Dóri elkészül a házi feladatával, szóval dupla öröm. 

Örök igazság, amire a játék is ráerősít: egyáltalán nem olyan nagy tragédia, ha az ember kimarad egy-egy dobásból. Sőt: sokszor jobban jár. Most, hogy ilyen kényszerpihenőre ítéltettem, olyan érzés kerülget, mintha egy kiüresedett, szúrágcsálta építményt pofozgatnék helyre napról-napra. Talán néha éppen ezek az általam  nem kívánt, főleg nem szabadon választott szünetek azok, amik működőképessé teszik az életet. Lehet, hogy ha kevesebbet járna az agyam a munka(helyem) körül, és normális módon pihennék, nem érnének ezek a bajok. Vagy csak próbálok valami értelmes okot találni arra, amit nem tudok megmagyarázni?

"Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező."

(Tao te King)