Sas és teknőc

" Ubatutu néni mesélte azt is, hogy az idő sasmadár, de nagyon gyorsan elfárad ez a sas, mert a karma között   egy ősöreg , óriási teknőcöt hurcol folyton-folyvást. Tehát újra meg újra le kell ereszkednie a földre,  hogy megpihenjen a teknőcén, amely ugyan továbbvánszorog, de az idő mégis mintha megállna közben. Míg aztán a sas újból erőt gyűjt, hogy felszálljon, de vajon meddig bír repülni, karma közt az öreg teknősbékával , tehát: földre száll , és megint a teknőc megy előre, hátán a sassal... Ez az idő.

...

Ubatutu megmondta: nincs szerencséd, fiacskám, fáradt a sasmadár, te a teknősbéka idején éled az életed. Tudod-e Manoel, mit csinálnak az indiánok abban az időszakban, amely olyan, mintha nem moccanna előre, mert elfáradt a sas? Húzzák, nyújtják az időt, mert tudják, hogy a teknőc  vánszorog vele, és ezért maguk is lelassulnak. Nem három, vagy  hat hónapig szoptatják a gyerekeiket, nem is egy évig, hanem három évig. Igen bonyolult mintájú szőnyegeket szőnek, és nem két héten, nem négy héten át, han em egy egész évig szőnek egy takarót. Én magam olyan szőnyegen feküdtem kisgyermekkoromban, amelyet négy évig szőttek. Nem is másztam le róla soha, annyi nézegetnivaló akadt rajta."

Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból