Rám-szakadék

Ha még egyszer hosszú hétvégén indulnék a hegyekbe, nyugodtan rúgjon bokán bárki és emlékeztessen a mai bejegyzésemre. Ma a Rám-szakadéknál túráztunk. Ákosra hallgatva Dömös felől indultunk, és még a tömött buszon se fogtunk gyanút  - gondoltuk, majd lemorzsolódik a tömeg, csak elférünk a hegyekben.

Olyan szép volt minden, repeső szívvel indultunk útnak. Mikor a feljáró felé kezdett beállni a sor, akkor se hittük volna, hogy hosszan el fog húzódni a várakozás. Ahogy az első létra felé közeledtünk, és kezdtek beelőzgetni az élelmesebb kirándulók, már láttuk, hogy nem lesz egy gyors menet. Másfél órán keresztül haladtunk csigatempóban előre. Sokan pici gyerekkel, kutyával jöttek, nem is értem... Mások visszafordultak félúton, ezzel tovább lassítva a haladást az egyébként is csúszós, alig járható szakaszokon. Hála Istennek olyan gyönyörű volt minden, hogy még így is megérte végigjárni, a harmadik létrán túl pedig olyan szakasz következett, ami minden bosszúságért kárpótolt. 

Hogy fog ez nekem hiányozni, ha beáll a hideg, nyirkos idő. Az, hogy az ember kimozdul kicsit a hétköznapi útvonalaiból és kicsit messzebbre láthat: mélység-magasság, a színek, formák változatossága, egy tőlünk szinte független rend, amibe beletartozik a bomlás, pusztulás és az örökös újjászületés. Az agyag és az avar illata, napfény, pára. Bimbók, rügyek, bogyók, levelek. Gyökerek.             

Mindig eszembe jut, ha jól érzem magam, mennyire tetszenének Ébennek ezek az erdei séták. Már egy szimpla kertvárosi séta is mennyire feldobja, hát még egy ilyen helyen milyen boldogan rohangálna. Erre ki kell találnom valamit, mert a mi túráinkat nem biztos, hogy bírná az öreglány. 

Na szóval: Dobogókő. Az Eötvös Lóránd menedékháznál isteni bográcsos halászlét (harcsával) ettünk, puha fehér kenyérrel és olyan finom házi sörrel, amilyet még életemben  nem ittam. Borostyánszínű volt és zamatos, nagyon komoly ízemlékeket hagyott bennünk. 

Remélem, egyszer megérem, hogy a Volánbusz vezetősége az óránkénti buszindítás helyett félórás, netán húszperces időközönként indít majd járatokat Pomázra ezeken a zsúfolt napokon, hogy mindenki felférjen a buszra. Hátha nem egy órás heringparti lesz a napot lezáró emlék egy dobogókői kirándulás után.

Mindezzel együtt, megérte.