Orr

Alma azt mondta a múltkor: Anya, annyira utálom, hogy mindenkire azt  mondod: ez milyen csúnya. Ennek rövid a lába, az görbén tartja magát, jaj, de aránytalan, jaj, de ízléstelen, hogy lehet így öltözködni, stb. Sokkal könnyebb lenne az életünk, ha nem mondanál ilyeneket. És igaza van, az utóbbi időben tényleg eléggé kritikusan szemlélem az embereket, holott nekem is megvannak a magam hibái, hosszasan sorolhatnám.

Réz András : Orr c. könyvét olvastam legutóbb. Tudom, hogy sokan nem szeretik, megalkuvónak meg mindenfélének titulálják, de nekem az egyik kedvenc újságíróm, még abból az időszakból, mikor rendszeres Playboy-olvasók voltunk. Dedikált "Válogatott szorongásaim" kötetem is van tőle, Laci álldogált érte annak idején sorba gyerekestül, hogy  meglepjen vele. 

Ez a mostani könyv eléggé vegyes érzésekkel lepett meg. Egyrészt: nagyon érzéki, elsősorban nem is szexuális, hanem inkább nazális téren. 

Volt egy kutyánk, egy beagle. Tőle láttam először, hogyan szagol egy kutya mesterfokon. A szemét nem is nagyon használta, csak gazdibűvölésre. Mindent ugyanazzal a kíváncsisággal szaglászott meg, roppant alaposan, válogatás nélkül. Ez a tárgyilagos figyelem emelte előttem az istenadta tehetségek közé. (Később éppen kivételes intelligenciája és önfejűsége révén sok  kellemetlenséget okozott nekünk, úgyhogy  nekiajándékoztuk egy tenyésztőnek, aki a három szukája mellé pont egy ilyen kis fickót keresett. Igaz, hogy évekig rá se bírtam nézni a történtek után egy beagle-re sem, de az adottságait mindig elismertem.)

Mielőtt végleg szétkuszálom egyébként is rövidre tervezett bejegyzésemet, írok egy kicsit a könyvről. Nagyon sokra értékelem, mikor valaki ennyire őszintén mer írni, mert ehhez nem csak exhibicionizmus kell, hanem becsületesség és önismeret. Az külön jó pontot ér nálam, ha valaki időben, térben is itt van,  szóval olyan történetet ír, amit se előttünk, se utánunk nem írhat meg senki, mert csak ő tudhatja, hogy is érzi magát egy mai negyvenes férfi, aki a kis megalkuvásai után változtatni szeretne az életén. Részleteiben  nagyon imádtam,  összességében mégis némi kívánnivalót hagyott maga után a sztori, mert a krimibeillő felütés után eléggé laposnak és kidolgozatlannak tűnt a vége. Szóval ez a kiváló újságíró remélem, ennél sokkal jobb könyvet is fog még írni.