Van egy kedves ismerősöm, aki tíz éve sikertelenül próbál a református egyház kebelére vonni. Annyira jólelkű, hogy mindennek ellenére mindig örülök, ha találkozunk. Nincs szívem megmondani neki, hogy sosem leszek keresztény. Költözésünk apropójából kaptam tőle egy A/5-ös méretű, Napi ige című kiadványt, magammal hordozgatom és olvasgatom. Minden napra egy igevers és kb. féloldalnyi magyarázat vagy történet kapcsolódik, egész jó.

A múlt szerdai igevershez az alábbi hasonlat dukált: 

"Egy csipkeverőnő egy nagyon bonyolult mintán dolgozott, amikor észrevett egy hibát a munkája legelején. A hozzá nem értő szemnek ez nem tűnt volna fel, és a csipkeverőnő könnyen elrejthette volna, de éppen az ilyen pillanatok különböztetik meg a szakembert a kontártól. Az asszony egész éjszaka dolgozott, gondosan visszafejtette a munkáját, amíg elért a hibáig, kijavította azt, és újra elkezdte munkáját. .....

Néha már egészen messze jutottál az életben, amikor észreveszed, hogy a szálak nem futnak össze, valamikor korábban hibát vétettél. Kárt okozunk magunknak azzal, ha csupán gyors útvonal-korrekciót alkalmazunk. Ha azt akarod, hogy a végén minden összejöjjön, akkor kérd a Szentlelket, hogy mutassa meg, hol "esett le a szem".

Nem tudom, ki hogy van ezzel, szerintem nagyonis jól tudjuk, hol "esett le a szem", én legalábbis mindig tudtam, hol hibáztam. Nem mintha az isteni bölcsesség fölé, vagy akár közelébe is helyezném magam. egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ne tudja, mit rontott el.

De amit a szakemberről és a kontárról írt, az szíven ütött. Önfegyelem, tudatosság, bátorság, kitartás...szép erények.