"Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került volna a sor, már nem maradt semmije, tehát összegyűjtötte a méhraj zümmögését, a galamb turbékolását; a napsugár csendjét, a felhők mélabúját és a szél kiszámíthatatlanságát; a nyúl félénkségét és a páva hiúságát; a papagáj-kebel lágyságát és a gyémánt keménységét; a méz édességét és a tigris kegyetlenségét; a tűz forróságát és a hó hidegségét; a szarka fecsegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét. Mindezekből alkotta Brahma az asszonyt és a férfinak adta.

Egy hét múlva jött a férfi Brahmához: "Óh Isten, a lény, akit nekem adtál, megmérgezi az életemet. Szüntelenül fecseg, elrabolja minden időmet, minden semmiségért zsörtölődik és minduntalan beteg. Vedd vissza tőlem!" És Brahma visszavette az asszonyt.

Egy hét múlva ismét jött a férfi Brahmához és panaszkodott: "Óh Isten, mióta visszaadtam neked az asszonyt, életem nagyon magányos. Mindig arra gondolok, milyen csodálatosan táncolt és énekelt. Nem tudom elfelejteni, milyen pajkosan nézett rám a szeme sarkából, mennyire értett a játékhoz és hogyan feküdt a karjaimban! Add vissza nekem!" És Brahma ismét visszaadta az asszonyt.

Három nap múlva újból jött a férfi Brahmához:  "Óh Isten, már magam sem tudom, mit tegyek. De abban biztos vagyok, hogy több a bánatom miatta, mint az örömöm. Kérlek, szabadíts meg tőle!"

Brahma haragos lett: "Boldogulj vele, ahogy tudsz!"

A férfi siránkozott: "De képtelen vagyok vele élni!"

"És éppolyan kevéssé tudsz nélküle élni."- szólt Brahma és eltűnt."