Jelentem

Laci a csajokkal Görögországban nyaral, úgyhogy itt a soha vissza nem térő alkalom a szelektálásra. Anyuval napi tervünk van minden helyiségre, és tartjuk! Bár időnként komoly lelki tusát vívok egy-egy darab sorsán, azért haladunk. 

1.nap: a kicsik szobája

2.nap: Alma szobája és a fenti tároló

3.nap, vagyis ma: konyha, kamra. Persze megint találtam jópár örökbecsű gyerekrajzot, de lefűztem őket egy adriába, szó nem érheti a ház elejét.

holnap: előszoba és a kinti tároló. Na, ez nagyon kemény lesz.

Közben folyamatosan megy a mosógép, hadd ne mondjam, sok rég nem látott zokni-pár adott egymásnak találkozót a ruhaszárítón, most összegömbölyödve várják a gazdáikat. (A mázlisták.)

Hiányzik a család, ma már igazán, pedig jól megvagyunk így hármasban is. Kész szerencse, hogy estére már olyan fáradtak vagyunk, hogy csak beájulunk az ágyba.

Ha az ember minden évben végezne egy ilyen alapos szelektálást, egészen szellősen ellehetne az otthonában. Sokadszorra vallom be: szeretem a rendetlenséget. Látszólag ellentmond ennek, hogy szeretek rendet rakni, takarítani is, egyrészt, mert ritkán történik meg, hogy végigcsutakoljam a házat, mondhatni: eseményszámba megy, másrészt mert arra gondolok közben, hogy mi mindent lehet majd mindazzal csinálni, amit megtaláltunk, rendberaktunk. Ma például szinte az összes Hully Gully kártyát megtaláltam, csengőstül. És még: több készletnyi filctoll, ami fog, és mindenféle papírok. Sakk-készlet innen-onnan, a méregdrága töltőceruzám, a Van Gogh-os noteszem, amit Tündétől kaptam. Mágnesek, üveggolyók, amikből sosem lehet elég és hasonló kincsek. A Hasznos kacatok, izék feliratú dobozom tetejét alig bírtam becsukni, márpedig ez a határ, a többiek csak kihalásos alapon jöhetnek velem.

Jesszus, mindjárt holnap.