Megkaptuk az első árajánlatot a házra. Pofátlanul alacsony persze, mélyen alá ajánlottak a kiírt vételárnak (pedig az se volt túl magas) de annyira benne van a mehetnék a családban, hogy úgy tűnik, jövő héten megalkuszunk.
Ezzel eljött az irracionális cselekedetek ideje. Ahelyett, hogy elkezdtem volna szortírozni a motyónkat, kiszedtem Ében bundájából a toklászokat és elvittem sétálni. Megmetszettem a levendulákat és a rózsabokrokat. Mint aki marad. Nagyon nem kéne, de csak ehhez van kedvem. Amennyire megunom a kertészkedést nyár közepére, annyira elbűvöl minden tavasszal a bimbózó, csírázó élet, a föld szaga. Ez az év a nagy változások időszaka lesz, de minden csak úgy kerekedik ki, ha Budapestre költözünk.
Sajnos láttam olyat, aki a vidéki létbe betegedett bele, és akkor tudott (pár évre) talpra állni, mikor visszaköltözött Budapestre. Vannak emberek, akik egyszerűen nem tudnak hosszasan a nagyvárosi lét pezsgése nélkül élni, belefulladnak ebbe a vidékies nyugiba. Én nem ezt a jövőt szánom magunknak.
2 megjegyzés:
És hová fogtok költözni?
Elsősorban Zugló, Újpest a célpont. Vágyaim netovábbja Wekerle-telep, de ott akkora kis lyukat tudnánk venni, ahol négy gyerekkel csak igen-igen szűkösen férnénk el. A XVIII. kerületben láttam olyasmi hangulatút, mint a Ti albérletetek, tágas is volt. Nagyon tetszene, de a közlekedés vacak. Igazából egyáltalán nem ártana, ha kicsit kisebb helyen laknánk és nem csak a rezsi miatt.
Megjegyzés küldése