Tegnap meg néztük a Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma c. filmet. Annyira tetszett. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, magamba néztem: az én képzeletem birodalma milyen lenne. Hát, nekem tetszett: semmi unalmas nem volt benne. (De ezzel mindenki így van.) Ha olyan tehetséges lennék, mint Alma, jól megírhatnám. Már most, ennyire fiatalon olyan otthonosan mozog a szavak birodalmában, úgy érvel, olyan izgalmasan asszociál, öröm vele beszélgetni . A stílusa még jócskán formálódik, el-elkapja a szentimentális hév, de ez majd szépen lecsiszolódik. A legfontosabb, hogy őszintén ír, talán ezért tisztelem leginkább, csak ez el ne vesszen. Élőszóban hajlamos mellébeszélni, hogy megvédje az igazát, de az írásai mindig őszinték, ez a legfontosabb. Ha majd magabiztosabb lesz, rá fog jönni, hogy nem dől össze a világ, ha téved.
2 megjegyzés:
A gyerekeim kedvenc filmje:)
Nem lep meg:))
Megjegyzés küldése