Megvettem életem első futócipőjét, egy Nike Air Skyraidert, bár állítólag a Nike Pegasus alatt a cipő nem cipő. A Decathlonban 18.000Ft-ról volt leárazva 13.000-re. Vettem egy mély levegőt is egyúttal, és igyekeztem nem arra a számtalan dologra gondolni, amire sokkal hasznosabban költhetném el ezt a pénzt. A csini futóruhák csábításának ellent tudtam állni, miután Alma ugyanabban a tréningruhában futotta végig az előző őszt-telet. Miután meggyőződtem róla, hogy a 9900Ft-os sportmelltartó ugyanolyan bénán áll rajtam, mint a 3000Ft-os, megvettem a legolcsóbbat. Otthon felpróbáltam, Alma ennyit mondott: ez nem push up, hanem push down. Most, hogy lefogytál, ugyanúgy érezheted magad, mint tizenkét évesen, mikor mindenki fiúnak nézett.
Egyébként fura ez a fogyás. Bár nagyon örültem, hogy elkezdtek leolvadni a fölös kilók, mostanában kezd kisebbségi érzésem lenni, ha meglátok egy szép, duci nőt: kínzóan átlagosnak érzem magam mellette, hiányzik az a kis többlet, a bőség, nagyvonalúság, merészség, a nagy swung. Még szerencse, hogy Lacinak így jobban tetszem, és hogy jólesik a mozgás, különben nyomban visszahíznék.
3 megjegyzés:
TE futsz?
Menni fog, jó ötlet, főleg, hogy fogyás után kezded.Tök jó!
Sose hittem volna, mert gyerekkoromban se vonzott a futás önmagáért. Persze rengeteget futkároztunk, és mindenhová szaladgáltunk, de csak hogy gyorsabban odaérjünk , de a tájfutó edzéseket messze elkerültem, utáltam csak úgy futni.
Egész nyáron tornáztam, most érzem magamon, hogy elég erős vagyok a futáshoz, már nem fog kimenni a térdem, mint régebben már attól is, hogy a vonat után szaladtam.
Megjegyzés küldése