"Mesélik, hogy volt egyszer Sirázban egy ügyefogyott és aggályoskodó sah. Rettenetesen félt attól, hogy ellenségei letaszítják a trónról, és a fiát ültetik a helyére, ezért nem küldte el a trónörököst Iszfahánba kormányzónak, hanem bezáratta a palota legtávolabbi zugába. Harminc évig élt a trónörökös úgy, hogy még a kertet se látta. Apja halála után elfoglalta a trónt.
- Hozzatok egy lovat. Annyi képet láttam róla, hogy látni szeretném, milyen is valójában.
A szeráj legyszebb szürkéjét hozták elé, de az új sahnak akkora csalódást okoztak a ló tágas orrlyukai, illetlen fara, durva tompora és a szőre, amely nem ragyogott úgy, mint a képeken, hogy az ország összes lovait leölette .
Negyven n apig tartott a mészárlás, az ország minden vizei fájdalmas vérszínt öltöttek. Allah azonban igazságot tett: a karakojunlu türkmének ura tönkreverte az új sah ló nélkül maradt seregét.
3 megjegyzés:
Nagyon jó történet!
Ezért nem tud nekem csalódást okozni senki:))
Ugye jó ? Ez is a Nevem pirosból van.
Almáéknál most egyebek mellett Az ember tragédiája a nyári olvasmány. Teljesen depressziós volt tőle, úgyhogy most félbehagyta és De Sade Justine c. könyvét olvassa felüdülésképpen. Több reményt merített belőle az életre , mert azt mondja: az idealisták számára nem terem babér, de ha realistán nézed a dolgokat, boldogulhatsz. Ilyen a világ, légy résen és örülj annak, ami van.
Megjegyzés küldése