Volt egyszer egy fiatalember, egy földműves, aki még senkije nem volt, csak a föld, amit művelt. Elhatározta, hogy ennek véget vet. Azt mondta a földnek: te most szépen megpihensz én pedig elmegyek asszonyt keresni magamnak. És bement a városba.
Ez a férfi nagyon, nagyon, nagyon vékony volt.
És nagyon, nagyon, nagyon kövér volt.
Nagyon, nagyon, nagyon magas volt.
És nagyon nagyon, nagyon alacsony volt.
A haja hosszú, hosszú, hosszú volt.
És nagyon, nagyon, nagyon rövid volt.
A bőre színe sötét, sötét, sötét volt.
És nagyon, nagyon, nagyon fehér volt.
Bement a városba és a kút mellett találkozott egy gyönyörű lánnyal. (Mondhatjuk, hogy gyönyörű volt, mert még sosem találkozott előtte egyetlen nővel sem.)
Ez a lány nagyon, nagyon, nagyon vékony volt.
És nagyon, nagyon, nagyon kövér volt.
Nagyon, nagyon, nagyon magas volt.
És nagyon nagyon, nagyon alacsony volt.
A haja hosszú, hosszú, hosszú volt.
És nagyon, nagyon, nagyon rövid volt.
A bőre színe sötét, sötét, sötét volt.
És nagyon, nagyon, nagyon fehér volt.
Első szempillantásra szerelmesek lettek egymásba. Megölelték, megcsókolták egymást. A fiú a zsebébe nyúlt (itt el kell mondanom, hogy a perui férfiak mindig odafigyelnek a részletekre és mindig valami aprósággal kedveskednek a választottjuknak) és kivett belőle egy marék kék kövecskét és a lánynak adta. Ettől kezdve ők egy pár voltak és ha találkoztak, mindig adott a lánynak (na mit? szerintetek?) egy maréknyi kék kövecskét. Így ment ez egy éven keresztül. Azon a napon, mikor egyéves évfordulójukat ünnepelték (ilyenkor vagy a férfi, vagy a nő mindig elkövet valami hibát), a lány összejött a barátnőivel. Azok faggatni kezdték: mesélj nekünk a szerelmedről. Ki ő, mivel foglalkozik? -Földműves.-válaszolta a lány. Erre biggyeszteni kezdték a szájukat a barátnői: hm, csak egy földműves? Igazán választhatnál helyette valami jobbat: orvost, vagy egy jogászt (vagy egy mesemondót?), mire mégy ezzel? Legalább megajándékoz néha? Ó, persze, mondta a lány. Mindig hoz nekem valamit. Megmutatom. És előhúzott a hátsó szobából egy ládányi kék követ.
(Na, itt mentem ki szendvicset kenni és fogadtam meg, hogy jövőre inkább kiperkálom a jegyárat.) Mint utólag megtudtam, a mese vége az lett, hogy kiderült: a fiú apránként az eget hozta le a lánynak. Akinek van füle a hallásra, az érti, miről van szó.
3 megjegyzés:
De kár, hogy ki kellett menned:(
Majd mesélj még!
o.k., szívesen.
Csak annyira töredékes ez így. Azért írom le, hogy el ne felejtsem, illetve, ha valahol fellelem egy teljesebb verzióban, ki tudjam javítani.
Megjegyzés küldése