2011. január 30., vasárnap

Apák könyve

A színes fátyol megviselt kicsit, úgyhogy úgy döntöttem, áttérek a magyar írókra, amíg kipihenem ezt a sokkot. Most Vámos Miklóstól olvasom az Apák könyvét.  Majd leírom, milyen volt. Egyelőre nagyon tetszik. Szeretem, ha valaki ilyen szabadon mer kísérletezni.
Azon "gondolkodám" , hogy azért sokat köszönhetek a félig-meddig vallásos neveltetésemnek, például hogy a Biblia Károli-féle fordítása révén teljesen otthonos számomra a régebbi idők nyelvezete. Úgyhogy rám nem hat a Vámos-féle mágia és szétnyílik előttem ez a nyelvi csipkerózsa-bozót, amibe a történetét ágyazta. De a gyerekeim és a korosztályuk már nem biztos, hogy el fogják olvasni, még ha egyébként érdekelné is őket a történet. Gondolom, nem lesz kötelező olvasmány, (bár tanulságos lenne, de maradjunk a realitás talaján) mert erre a legtöbb magyartanár nyilvánosan tökön szúrná magát. (És csak a kalandorok, meg a zsenik maradnának a szakmában....hmmm.)

1 megjegyzés:

ixchel írta...

Csak az időrendiség miatt írok megjegyzést a saját blogomba, mintegy magamnak válaszolva. Nagyon tetszett az Apák könyve. Arra döbbentett rá, mennyire fontos, hogy éljünk azzal az idővel, ami nekünk (és a szeretteinknek) adatott, és amiről egyáltalán nem tudhatjuk, mennyi is igazából, és ami igenis meghatározó arra nézve, mit visz tovább a mélyen tisztelt utókor belőlünk.