Nem azért szeretem annyira Bobby McFerrint, mert annyira "szépen" énekel, hanem mert annyira szabadon: a testéből kibocsájtott összes hangot zenévé olvasztja a lényét átjáró muzikalitás. Ebben rejlik a zsenialitása. Ahogy elnézem ezt a felvételt, ahol Snétbergerrel játszanak (akit hasonlóan imádok), már előre örülök, hogy csütörtökön a Gödörbe megyek, megyünk. Kár, hogy ilyen kaliberű zenészek nem kapnak elég teret, levegőt (és pénzt) nálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése