" Ha a nyilvános életet akarjuk tanulmányozni, először a teabódékat kell fölkeresnünk, melyek a különböző osztályok gyűlhelyei. A bokharai vagy a közép-ázsiai általában, ha nincs valami különösen sürgős teendője, bizonyára nem tud elmenni két vagy három teabódé mellett egymás utána. Mint már elmondottuk, mindenki magával hordja a teazacskóját, melyből, midőn belép, egy bizonyos adagot átnyújt a hely tulajdonosának, akinek a fő keresete inkább a melegvíz, mint a tea eladásában áll. Nappal s főleg nyilvános helyeken csak könnyű, cukor nélküli teát isznak, egy vagy két gulcse kíséretében; ez juhzsírból és lisztből készült pogácsa, melynek előállításában Bokhara kitűnik. Minthogy a tea megfúvását, bárminő meleg is legyen az, a legnagyobb illetlenségnek, sőt véteknek tartják, a közép-ázsiai addig himbálgatja a csészében kedvenc italát, míg megiható lesz. A jobb könyökét a bal kezére támasztva, különös bájjal kell a csészét rázogatnia, hogy illedelmes embernek tartsák, és egy cseppet sem szabad elöntenie. Órákon át képes csevegni a bokharai egy ilyen teakörben, és amilyen kevéssé fárasztja ki a társalkodás, éppoly kevéssé van ellenére a végtelen teaivás, s előre lehet tudni, mennyi idő szükséges, hogy bizonyos teanemeket végigizzadjon. Valahányszor a kanna kiürült, a kifőzött tealeveleket körbe nyújtják, s csak annyit szabad kivenni belőle, amennyit a két ujj között meg lehet fogni, minthogy ezt a hivatott teaivók valóságos csemegének tekintik."
(Vámbéry, persze.)
Ez a japán raku-csésze nem igazán ideillő, hááát...határeset.
2 megjegyzés:
Teás poszt megjegyzésben:Múltkor bementem a Westend egyik teás boltjába nézelődni.A tulaj próbált felmérni, és elkezdte ajánlgatni a mézes-karamellás-nugátos cuki teákat.A fintorgásaim után egyből kapcsolt: ez a nő nem édeske, hanem nyavalyáska!És a kedvenc aloés-ginsenges teámat akkor sikerült megvennem.Itthon még feltuningoltam plusz ginseng-gyökér szeletekkel, és azóta ezzel a fincsi teával indul a napom, ugyanis a ginseng nem keserű, hanem édes!Éppen ma ittam meg az utolsó adagot, úgyhogy újra benézek a napokban.Kaptam ajándék biogyógynövényes teát is kóstolóba akkor, lehet, megajándékozom magam azzal is:)
Amit nagyon irigylek, az a rengeteg idő, amit együtt töltöttek teázás közben az emberek.Jópofa a net, de valódi, tápláló bioenergia nem származik belőle,vagy csak nagyon kevés.A jó kereskedelem is személyes, nem webboltos, hiába saját készítésű a cucc.Akkor tud visszatérülni az az energia, amit az ember az áruba és az eladásba fektet, ha személyes a találkozás.
Megjegyzés küldése