Lili megörökölte Zsolti rajzait. Ma este áthozta őket, hogy válasszunk belőle. Tudom, hogy szívesen adná, de nincs szívem elkérni - biztosan hiányozna egyik-másik. Hogy meg ne sértsem (és mert tényleg tetszenek), mind a hetvenötöt beszkenneltem, az eredetit meg visszaadom.
Hogy lehetett egy ilyen aranyos kislányt így cserbenhagyni.
3 megjegyzés:
Most hallottam a gyerekektől, hogy mi történt.
Nagyon jó rajzok.
Milyen kár, hogy nem elég tehetségesnek és eredetinek lenni a sikerhez. A tökéletesség iránti vágy és a lehetőségek közötti szakadék áthidalásához sokkal több kell. Nem beszélve az önsajnálat csapdáiról. És a világ se ezen dolgozik, mikor a szépen rajzoló gyerekben rögtön a zseniális művészt keresik (nem beszélve a sarkonfordulásról, ha kiderül, hogy még csak most születik valami, nincs kész, várni kell. Több nemzedék által összesűrített esszenciára vágyik a világ, amiben az összes meghiúsulás, megbicsaklás, próbálkozás, megmutatkozásra sürgető tehetség zsenialitássá érik, hogy valaki kimondja, leírja, lerajzolja, elénekelje.)
...megmutatkozást.
Megjegyzés küldése