2010. október 12., kedd

Gilette

Ma a Hársfa utcában láttam egy hajléktalant, aki a régiségkereskedés kirakatában elhelyezett óriási tükörben borotválkozott egy régi zsilettel a járdán (nem csupasz pengével, hanem a készülékkel). Hát kérem, az úr az utcán is úr. Annyira tetszett ez az életrevalóság.


Manapság olyasfajta luxussá, vagy inkább tudománnyá vált egy ilyen borotvával bánni, mint a jó szivarok, vitorlázótechnikák, töltőtollak, jó borok ismerete. Ha ez így igaz, akkor Lacit én indítottam el a lejtőn, mikor megvettem neki az első eldobható borotvát. (És amit ő barbár rivallással azonnal használatba is vett.) Addig csak a nagypapájától kapott hagyományos készülékkel volt hajlandó borotválkozni. Kettő is volt neki: egy szépséges a mindennapokra és egy útiborotva, ezüstös nyéllel, hozzá egy finom pamacs. Bár már régóta nézegetjük, sokszor emlegeti, hogy semmilyen ultramodern csodával  nem tudja olyan puhára borotválni az arcát, mint a nagypapája.

3 megjegyzés:

Alma írta...

Megmotiváltál:)

ixchel írta...

Nagyon izgat ám, hogy milyen lesz az a habszappan, amit a fiúknak csináltál!
Köszi, hogy felhívtad a figyelmemet a Pamacs és penge blogra.

Alma írta...

Beviszem, ha arra járok.
Csináltam 2 sörszappant a napokban, barna sörből, de azok még sokára lesznek jók, és nem is habszappanok, csak olyan jópofa.