2010. szeptember 14., kedd

Teréz

Anyunak megrándult a bokája, alig tud járni. Úgyhogy tegnap a következő ötlettel állt elő: azon gondolkozik, hogy elfogadja valami misszionárius ismerőse meghívását és kimegy három hónapra Brazíliába egy árvaházba gondozónőnek. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. 
Anyám, aki itthon attól is ágynak esik, ha a villamos másik felében valaki eltüsszenti magát, Brazíliába vágyik. Hastífusz, sárgaláz, hepatitis A, B, ellen védőoltás, malária, Denque-láz ellen gyógyszeres védekezés ajánlott. Anyám, aki az influenza ellen se oltatta be magát, irtózik a gyógyszerektől és ha lehet, fájdalomcsillapítót se szed, mindezeknek csuklás nélkül aláveti magát. És ez teljesen logikus, sőt, magától értetődő, ha őt valaki ismeri. Most mégis féltem, pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez a kis kaland többet árt neki, mint a tétlenség, meg a délutáni sorozatok. Tessék: íme Brazília, élőben.