Nagyon tetszett a Füst, Harvey Keitelt egyébként is bírom. A Füstban az fogott meg, ahogy pár vegetáló ember élete egyszeriben feldúsul egy emberi gesztustól, ahogy egy lépésnyit letérnek a kötelező, mindennapi, józan szokásaiktól. (Jó értelemben.)Úgyhogy kicsit csalódott voltam, mikor elkezdődött az Egy füst alatt-Beindulva, mi ez? H.K. meg a trafikja maradt, de minden más kicserélődött. Míg ki nem derült, hogy ez kérem szépen egy szemérmes kis szerelmi vallomás New York, pontosabban a csakis a bennszülöttek számára érthető, élhető Brooklin felé... Nagyon kedves volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése