2010. március 12., péntek

Mag


Mindig sérthetetlennek hittem magam, a szerencse kegyeltjének, meg se fordult a fejemben, hogy bármikor bajom eshet.
Tegnap találtam egy meggymagot a gyümölcslevesemben. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez egy lényegtelen apróság, hadd közöljem, hogy mióta Lacival együtt élünk, tehát kb. 18 éve ő szokta ezeket a haszontalan kellékeket a tányérjára szedni. (Nem direkt, előzékenységből persze.) Eddig azt hittem, nem vagyok babonás, pedig de. Így kezdődik a balszerencse áradása. Először egy meggymag, aztán jönnek a szálkák a halban, meg a többi... Jó lesz vigyázni.

Nincsenek megjegyzések: