Zsörti

Egy egércsalád lakott a település szélén húzódó mező mellett. A
családfő az egérőrség tagja volt, akik a macskariasztásban játszottak
fontos szerepet. Hozzá lehetett továbbá fordulni a macskák által
elkövetett gazságok bejelentésével, valamint egyéb ügyekben adott jogi
tanácsokat. Az édesanya sokáig otthon volt a kisegerekkel, de amióta a
legkisebb egérpalánta, Dedó már betöltötte az iskoláskort, ő is
munkába állt. Nyilvántartó lett a macskarémségek adatbázisában.

A legidősebb gyermek; Rágós volt az egyetlen fiú, őt követte
legnagyobb lánytestvére Szilva, majd történetünk főhőse, Zsörti; a
középső lány következett a sorban, amelyet a már emlegetett legkisebb,
Dedó zárt. Egy ekkora család eltartása roppant feladatot jelentett a
két szorgos szülő számára, akik naphosszat róttak-futottak az
élelemért, ahogy munkájukat letették. Ráadásul a kis család minden
tagja mást és mást szeretett enni.

Szilva szinte mindent megevett, csak a gabonaféléket nem szívlelte.
Milyen egér az ilyen? -aggódtak szülei, ezért egérpszichológushoz is
elvitték, beszéljen a fejével, mert a rendszertelen táplálkozás
következtében már zörögtek a csontjai a bundájában. Szerencsére Szilva
hallgatott a jó szóra, mára már szép, kívánatos egérlánnyá fejlődött,
csak a macskák meg ne fogják...

Rágós és Dedó nagyon válogatós volt, előbbi nem volt hajlandó húst
enni, hiába is hoztunk számára szebbnél szebb százlábúakat,
csótányokat, pókokat, de még az ízletes ízeltlábúak, a puha peték,
pajorok sem kellettek neki. Hiába vágtunk lóbogarat, fiunk csak a
gabonán rágódott. Dedó folyton azzal állt elő, hogy állandóan éhes,
ezzel már-már rémuralomban tartotta a szomszédságot. Amikor meglátták,
hogy az utcán játszik, már menekültek is a föld alá, mielőtt kienné
őket a készleteikből. Még álmukban is azt hallották: Tellik-e néni,
nagyon éhes vagyok! Bezzeg amikor otthon kellett volna megenni az
ebédet, akkor olyan lassan evette hogy már mindenki végzett, ő még a
felénél sem tartott. Ilyenkor különféle kifogásokkal élt, hogy olyan
finom, meg sem tudom enni, vagy nagyon fáj a hasam.

De nem is értem miért róla beszélek már megint, talán azért, mert ő a
család nagy dumása, akit lelőni sem lehet, ha belekezd valamibe, és ez
úgy látszik már ragadós, mert én is róla beszélek, ahelyett, hogy
Zsörtiről írnék. Ő a legkevésbé válogatós, szinte mindent megeszik.
Kerekedett is szépen a kis pocója, amit nagyon jól esett megsimogatni.
Kedvenc ételei a csípős sajt, és a mákgubó. Ezzel is apjára ütött,
akire egyébként is nagyon hasonlít. Nem csak a külsejét, hanem a
természetét tekintve is. Szokta is mondani, hogy őt csak apa érti meg.

Márpedig megértésre az ő esetében nagyon is szükség volt, Zsörtinek
ugyanis elég hullámzó volt a kedélye. Egyszer olyan édi-bédi volt,
hogy a kenyérre lehetett kenni, máskor pedig szinte kiállhatatlanul
kötekedő. Ilyenkor jobb is volt, ha nem kerül senki a szemei elé, mert
akit ért, mindenkit kiosztott.

Lehet, hogy ezért csúfolta a bátyja Há-zsörtinek, amit utált, mert
magát persze nem tartotta házsártosnak. Ezek a lelkiállapotok nála
egyik pillanatról a másikra alakultak ki, és ugyanúgy el is fújta őket
a szél. Barátnőivel is gyakran hajba kaptak. Kicsit feljebb lakott
Szemes, egy nagyon szép egérlány, aki 4 évig osztálytársa volt.
Ragaszkodott Zsörtihez, reggelente érte jött és megsürgette, hogy el
ne késsen az iskolából. Zsörti nem tudta eldönteni, hogy Szemest, vagy
a szomszédban lakó egérlányt, Likit kedveli jobban.

A lányok gyakran kimentek az utcára mindenfélét játszadozni, labdázni,
kergetőzni. Szüleik csak arra hívták fel a figyelmüket, hogy az
őrülten rodeózó macskákra ügyeljenek.
A nyári szünetben sokat jártak a Hess-ki térre is játszani, ahol népes
egércsapat gyűlt össze. Zsörtinek hamar sikerült összevesznie egy
kötekedő fiúval. Csak iskolakezdéskor tudta meg, hogy a téren Kócos
Sanyával, a legrettegettebb patkánnyal húzott ujjat. Ekkor egy ideig
nem ment a Hess-ki térre, de félelme nem tartott örökké. Következő
nyáron ismét ez a tér volt a törzshelye, ahová már Dedót is magával
vitte.

Zsörti nagyon szép kislány volt, dudorodott a bőre mindenhol, ahol
csak kell egy serdülő egérlánynál. Sokat adott a külsejére, még
szőrvasalót is használt, hogy mindig szép legyen. Ezek miatt a fiúknál
is nagy sikere volt. Szinte minden héten más és más egérfiú lett bele
szerelmes, amit Zsörti természetesnek vett, és néhány esetben
viszonozta is. Amikor szerelmes volt, minden gondolata a Hess-ki téri
fiúk körül járt, alig várta, hogy leteljen a veszélyes idő, amit a
szülei határoztak meg, hogy mettől meddig nem mehetnek az utcára, majd
rohant ki a térre a barátaihoz.

Persze semmi sem tart örökké, így ezek a kapcsolatok is elmúltak
egyszer, ami Zsörtit mindig nagy szomorúsággal töltötte el. Ez az
időszak nagy megpróbáltatásokat jelentett az egész családnak, mert
Zsörti ilyenkor olyan volt, mint egy egész doboz gombostű. Mindenkihez
volt valami szurka-piszkája. Dedó idegesítette ilyenkor a legjobban, a
kis kotnyelességével, azzal, hogy mindenhol ott volt, ahol nem volt rá
szükség, mindent kifigyelt, megjegyzett, és mindenről beszámolt a
család többi tagjának. Szerencsére rövid idő múlva ismét rátalált
Zsörtire a szerelem, amitől újra kivirult, a család pedig
fellélegezhetett. Időt nyertünk.

Az élet olyan volt mellette, mint ha két vulkánkitörés között éppen
nyugalmi időszakunk lenne. Persze a vulkánkitöréseket mindig megelőzik
bizonyos jelenségek, amikből a katasztrófára fel lehet készülni.
Kisebb-nagyobb morgások, amiket ha időben elkapunk, megelőzhető a
nagyobb baj. Zsörti sokszor csak elvonul, és néz meredten maga elé.
Ilyenkor jobb, ha nem is szólunk hozzá, mert úgyis csak ránk kiabál,
hogy hagyjál. Ezekből a lelkiállapotokból leginkább valamilyen humoros
dologgal lehet kibillenteni, ami édesapjának a specialitása, már ha
éppen neki is jókedve van, és nem lányához hasonlóan zsörtölődik
valamin.

A családnak furcsa dolgai voltak, egyik fele vérszívó bőregérnek, a
másik fele vérkutyának képzelte magát, ezen sokat mulattak. Egyébként
is nagy vonzódással éltek a kutyák, mint a macskák természetes
ellenségei iránt. Volt is saját kutyájuk, mert ugye egy valamit is
magára adó egércsalád nem lehet meg házőrző nélkül. Az egérporontyok
játékaikban gyakran képzelték magukat egy boldogabb kutyavilágban,
ahol különféle falkákat állítottak össze maguknak. Ez egyébként is
nagyon menő játék volt az egérgyerekek között. Dedónak is akadt
szerelme a játék segítségével, Szánhúzó Öcsi volt a kiválasztott.
Cserélgették egymás között a népszerű kutyás kártyákat, és mindenféle
történeteket találtak ki, ahol a hős kutya borsót tör a macskák orra
alá.

Rágós már kinőtt ezekből a játékokból, ő inkább macskakoponyát
farigcsált magának, Szilva pedig valamilyen átváltozós macskanőről írt
regényes naplót. Zsörti leginkább Liki nevű barátnőjével szeretett
játszani, akivel ikreknek tartották magukat. Gyakran aludtak
egymásnál.

Egyszer a Hess-ki téren voltak, amikor odamentek hozzájuk az egyik
bandába tartozó egérfiúk, akik beléjük kötöttek. El akarták venni Dedó
kétkerekű suhanóját. Persze Zsörtit sem olyan fából faragták, hogy
csak úgy hagyja a testvérét, ezért egy huzavona vette a kezdetét,
aminek következtében a földre került, még a bőrét is felsértette az
éles köveken.
A suhanót a fiúk mégis megszerezték, és miután kiszórakozták magukat,
eldobták. Dedó sírva jött haza, hogy tönkrement a kedvenc suhanója,
most mivel fog száguldozni. De azért ő is nagyon bátran viselkedett,
nem volt olyan félős kisegér. Egyszer már egy negyedikes nagy
patkánynak is nekiesett, aki Zsörtit szidalmazta az iskolában a
szünetben.

Talán a sok konfliktus oka az lehetett, hogy Zsörtiben volt valami,
ami megkülönböztette a többi egérlánytól. Ameddig egész kisegerek
voltak, ez a különbség nem is volt olyan feltűnő. Eleinte leginkább a
másfajta természettel magyarázták, elvégre édesapja is különc volt a
maga módján. Zsörti azonban rajta is túltett mindenben. Termete lassan
elmaradt a vele egykorú egérlányoktól, mégis volt benne valami nagyon
vonzó. Mint amikor a veszély kéjes borzongással tölt el. Tudod, hogy
végzetes lehet számodra, mégsem tudod kivonni magad hívogató hatása
alól.

Ezt láthatták meg benne az egérfiúk is, akik döglöttek utána.
Zsörtivel járni felért egy kalanddal. Hibázni nem lehetett nála, elég
volt, ha valaki ránézett egy másik lányra, vagy csak köszönt valaki
másnak a jelenlétében, annak a fiúnak annyi volt. Mégis mindig volt
pasija, akik nem tudtak ellenállni neki. Mint amikor egy kígyó bűvöli
védtelen áldozatát, úgy vonzódtak Zsörtihez.

Amikor ennek a különleges, sőt végzetes vonzerőnek az okát megtudtuk,
már késő volt. Mint említettem, Zsörti termete eleinte lassabban
fejlődött kortársainál. Aztán egyszer csak elkezdett nyúlni, és
különös változások mentek végbe rajta. Édesapja vette észre elsőnek.
Fel is kiáltott. Zsörti, te nem is egér vagy, hanem egy kicsi puma...