A III.Richárdot szerettem volna olvasni, de nincs meg. A Lear királlyal vigasztalódtam a héten. Nagyon tetszik nekem, ahogy mint egy vezérfonalra, úgy építi fel a művet a legfőbb erényre, a szeretetre: ahol ez ellen vétünk, ott bármi megtörténhet.
Persze az egész jó, úgy, ahogy van. A pszichiáterek tanulhatnának kíméletet abból a részből, mikor a király elméje kezd megbomlani, hogy játszik vele Edgar, abban a reményben, hogy a túlhajtott elme meggyógyítja magát. Ez a bizalom a tiszteletből származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése