Vissza-visszatérek A fényképész utókorához. Nem bírom elolvasni. Nagyon okosan van megírva, mondanivalója is van, a stílusával sincs semmi bajom (talán egy kicsit "sajtós", ha használhatom ezt a hülye kifejezést - mert ÉN ugye használhatom a nyomorult kis blogomban, rám ki vetne ezért követ) de valahogy hiányzik belőle az ihlet.
Casanova írta:"Képzeljen el egy férfit, aki jóképű, jó termetű, szeretetre méltó, szellemes, egyszóval a legszigorúbb mércével mérve is tökéletes. Arra téved egy nő, észreveszi, megnézi s továbbáll azzal, hogy férfi nem tetszik neki. "Mi a hibája, asszonyom? - Semmi, csak éppen nem tetszik." Ön aztán visszatér a férfihoz, megvizsgálja s megállapítja, hogy e férfit angyali hangja fosztotta meg férfiasságától, s kénytelen elismerni, hogy az ösztönös megérzés a hölgyet igazolja." (Emlékiratok)
DE: az is lehet, hogy belőlem hiányzik valami, ezért nem élvezem igazán. Úgyhogy félreteszem, de nem végleg.
1 megjegyzés:
Meg tudlak érteni. Borzasztó érzés félretenni egy könyvet. Nekem H. Mann IV. Henrikébe tört bele a bicskám, amit sokan dicsérnek, de én csak a II. kötet feléig jutottam, odáig is kín szenvedve. Egyszerűen nem álltam rá a stílusára. (Závadáról: a Jadviga után lehet, ezt el sem kezdem...)
Megjegyzés küldése