Határok

Ma a szembe-szomszédunkkal utaztam hazafelé (Terike nénivel). Mutatott egy cikket egy néniről, akiről kiderült, hogy utolsó stádiumban lévő rákban szenved és rohamosan rosszabbodik az állapota. A fia valahol külföldön teljesített szolgálatot valami katonai alakulatnál. A néni megírta neki a fejleményeket. Biztos volt benne, hogy a fiú hazasiet elbúcsúzni, úgyhogy várt. A leletei egyre rosszabbak lettek, csodaszámba ment, hogy még életben van. A fiú valóban megjött; beszélgettek egy kicsit és a néni fél óra múlva meghalt. Terike néni azt mondta: ilyesmire csak egy anya képes.
Eszembe jutott Pindurka anyukája, aki már nagyon beteg volt, de megvárta, amíg P. kirepül a fészekből, és csak akkor halt meg. A szülői lét egyértelműen erről szól (mindkét nemnél): az ember folyamatosan átlépkedi a határait. A gyerekekről meg ne is beszéljünk, csodálatosak. Hatalmas ereje van a szeretetnek.