Az előbb láttam egy ötvenes fickót a HÉV-en. Kicsit gondterhelt arccal nézelődött. Bőrdzsekis, farmeres, a haja olyan vikingesen felnyítva. Hát, mondom magamban, egy kicsit kivénhedt rocker. Aztán a Tímár utca előtt felállt és akkor láttam, hogy egy 13 év körüli kicsit kapafogú, kapucnis sráccal van. A srác mosolygott, kicsit úgy, mint aki nincs teljesen ott, de biztonságban van. Az apja szorosan beállt mögé az ajtónál. Mikor leszálltak, tempósan elindultak a peron vége felé. A srác mosolygósan, az apja komolyan, teljes fókuszáltságban, kézenfogva, de nem úgy, mint egy átlag apa-fiú kézfogás, hanem az ujjak egymásba kulcsolva. Hogy ki ne ránthassa a kezét és baja ne legyen. Elfacsarodott a szívem.
