Olyan érdekes időszak ez, egyre-másra a középszerűségemmel szembesülök. Ez nem önostorozás és igazából az önbizalmamnak se tesz rosszat. Kék pont a térképen: Ön itt áll. Egyszerűen nézem az élet különböző területein bármit elért embereket, mármint akiket én is hitelesnek találok, azt a mérhetetlen energiát, amit a tehetségük mellé beleraktak ezekbe a teljesítményekbe és világosan látszik, hogy ez egy másik liga. A tehetségből akkor lesz bármi is, ha valaki odaszánja magát. Sokszor még úgy se.
Talán a szakdolgozatírással kezdődött. Nem jó ezt 50 évesen végigcsinálni először, de arra jó volt, hogy kicsit elhelyeztem magam egy szellemi koordináta-rendszeren. Sokáig kerülgettem, mert túl sok unalmas szakdolgozatot és tanulmányt olvastam az elmúlt években és sehogy sem fűlt hozzá a fogam, hogy ilyet tegyek. Rengeteg mindent lehet és kell is számszerűsíteni, tendenciákat vizsgálni, szóval jó dolog ez amúgy. De óvodapedagógia témakörben? Mugli okoskodás. Meg nem is dolgozom ebben a körben, hagyjuk már. Végül két nap alatt (hála neked, arany Monster) összehoztam egy kis szörnyszülöttet, kicsit aránytalan, picikét szerintem kusza, de legalább nem unalmas. Ránézek, mosolygok és ő visszamosolyog rám a kis torz mosolyával: Anyu...
Viszont megnőtt a tiszteletem azok iránt, akik érdekes, értékes, előremutató kutatásokat végeznek, vége a ciccegő flegmaságnak részemről. Hamarabb is eljuthattam volna idáig.
Rákattantam nemrég a Spotify-on az Utazási Podcastra, házimunka és utazás közben ezzel szórakoztatom magam. Ráakadtam egy 2021-es részre, amiben nyíltvízi úszó Mányoki Attila meséli el, hogyan teljesítette az Ocean's Seven kihívást. Annyira élménydús, izgalmas beszámoló lett, hgy két részben, vágatlanul tették fel a csatornára. Igaza van, nehéz itthonról, a biztonságos környezetünkből elképzelni, milyen kihívás ez testileg, mentálisan, (na meg persze szervezésileg, anyagilag, kísérőhajót, személyzetet fizetni, szállás, autóbérlés). Milyen lehet kíséret nélkül lemenni a tenger, óceán vizébe, miközben imádkozol, hogy legalább a papucsodat hagyják ott, ha a cuccodat el is viszik. Tigriscápák, oroszlánmedúzák között úszni a hideg vízben (ő kishíján ott is maradt, mikor egy oroszlánmedúza csapatba beleúszott), átvergődni mindenen, hogy a végén partot érve a sziklán feltarthasd a kezed: megcsináltam.
Fülelek a kis praktikákra. Ugye a víz, amiben 10-12 órákat eltöltenek, időnként 8-12 fok hideg (viszonyításként: a szauna merülőmedencéje 14 fokos és ebbe nem melegtartalékokkal érkezik az ember), erre nagyon sokat kell kondicionálni a testet. Egy pszichológus csapattárs azt mondta erre: ne tömd ilyenekkel az agyad, hogy a víz hideg! A víz friss! Mindig csak friss!
És a közérdeklődésre számot tartó teljesítményeken túl vannak a mindennapi élet teljesítményei, mit küzdenek emberek egy méltó életért és ez bizony ugyanaz a liga. Hősök mindenhol.
