The Other Rest Energy

 

Ilyen volt nekem a Barbie film

 

 Azért is jó, ha az embernek vannak gyerekei, mert nem hagyják (vastagon) begyepesedni. Csak itt-ott, foltokban. Úgyhogy az egyik szombaton jegyet váltottunk erre az azóta sokat méltatott és szidott filmre.  

Számomra az egész Barbie jelenség eléggé ellentmondásos volt mindigis. Eddig nem nagyon volt a köztudatban az a szándék, amivel a feminista törekvésekhez kapcsolódott a Barbie baba intézménye. Nem véletlenül, mert a női egyenjogúsági törekvések mintha nem lettek volna hangsúlyosak a Barbie baba reklámokban, kollekciókban. Bizonyára készültek tudós, mérnök és politikus babák, de hozzánk valahogy csak az az üzenet jutott el, hogy Barbie remekül néz ki, a rózsaszín különféle árnyalataiban öltözködik, sokat bulizik, van egy háza, egy pudlija, görkorija, autója, hintója és lovai. Szóval, leginkább a cuccokról, amiket ki lehetett sírni a szülőktől. Semmiféle eszmei áramlat nem volt ebben, csak marketing.

A film mégse volt szörnyű. Vicces volt és provokatív. Annyira nevettem azon, ahogy azt modellezték élő szereplőkkel, ahogy egy kislány játszik ezekkel a babákkal, annyi tipikus mozzanat volt. Ahogy összefüggenek az események és a szereplők gondolkodásmódja azzal, ahogy a velük játszó kislány érik, komolyodik. Nagyon sok szerethető részlet volt a filmben. 

A vicces jelentek többsége természetesen Kennel volt kapcsolatos, aki persze semmi máshoz nem ért, mint hogy jól nézzen ki a strandon. Elindul Barbieval a való világba, ahol ráeszmél a patriarchátus  szépségeit és puccsot hajt végre Barbielandben. Jelszava: Kenergy! Ezt persze a lányok sem hagyhatják annyiban...

Sztereotípia sztereotípia hátán: egy sima, egy fordított. De azért sokat nevettünk ezen a sok csetlés-botláson, útkeresésen. Sajnos a film vége lapos és didaktikus lett és amúgy sok veleje nem volt az egésznek. Lett volna ebben még lehetőség.