Apák napjára

 

Joseph Chambers becsülete

 Én már úgy unom az amcsi filmeket. Vagy negédes, vagy erőszakos, a hétköznapi helyzetekből rémálmot fabrikáló. Csak borzongat, de legtöbbször semmi veleje az egésznek, időrablás. 

Aztán volt ez a film tegnap este, a Cinemaxon. És úgy volt izgalmas, hogy már az elején nyilvánvaló volt a konfliktus, hogy itt vadászbaleset lesz (úgyhogy ezzel nem spoilerezek), de minden idegszálunkkal ezen a szerencsétlen (és egyáltalán nem szimpatikus) főhősön függtünk, hogy hogyan fog majd dönteni. A történetben minden benne volt: a beavatatlan, elveszett ember a vadonban, vagyis magában a teremtésben, a férfisors, az önbeavatás keserve. Ahogy belevisszük a kultúránkat, civilizációnkat, egocentrikus gondolkodásunkat, megoldási stratégiánkat egy alázatot követelő, önszembesítő helyzetbe. Clayne Crawford színészi játéka is nagy meglepetéssel szolgált: cizellált és hiteles volt, ahogy a vadonba szakadt biztosítási ügynököt alakította. Semmi nem volt túltolva, szánkbarágva.

Élmény volt.