Szokták mondani, hogy mindannyiunkban él egy naiv pszichológus. Ez a film arról szól, hogy két srác összefog, hogy kirángasson a depresszióból egy fiatal lányt. Persze nem szakemberek, csak az egyiküknek van érzéke az emberekhez és némi olvasottsága a pszichológia témakörében. Úgyhogy lelkes amatőrként felállítja a saját stratégiáját és elkezdi kipróbálgatni, amikről olvasott és ebben segítőtársa, lelkes kis Sancho Panzája gyerekkori barátja, a taxis Sanyika. A "módszer" persze csak úgy működhet, ha az alany nem tud róla, hogy ő most "kezelés" alatt áll. Úgyhogy elkezdődik az őrült konspiráció és kavarás a lány gyógyulásáért.
Nagy reményekkel ültünk be a filmre, a végeredmény pedig elég vegyes volt.
A legnagyobb gond az volt, hogy egyáltalán nem erre számítottam. Nem tudtam, hogy ez egy romantikus vígjáték lesz. Kategóriájában semmivel nem rosszabb, mint a drága pénzen leforgatott, jól felhájpolt magyar filmek. Sőt. Ha visszagondolok a hasonló témájú filmekre, talán Till Attila Pánik c. filmje volt olyan, amire érdemes visszaemlékezni, a többit hagyjuk. Ezért húzom a számat, ha romantikus vígjátékról van szó, előre is. De így legalább megnéztük, mert nem tudtuk előre. Ezt talán nem sznobizmus így kijelenteni: nem szeretem ezt a műfajt, mert kevesen tudják ezt jól csinálni.
Velünk együtt 12-en ültünk a Corvin mozi nézőterén és mikor ilyen kevés a néző, óhatatlanul vannak olyan poénok a filmben, amik nem tudják azt hatást elérni, mint egy nagyobb nézősereg esetén. Fel-felnevetések vannak, nem az a termen végighömpölygő vidámság. Ezzel együtt azt kell, hogy mondjam, hogy szerethető volt és főleg így, másnap, ahogy beúszik 1-1 jelenet. Na ez a nagy valami. Így utólag úgy érzem, hogy valahogy így volt ez teljes és egész, magának a filmnek a létrehozása is ugyanolyan küzdelmes és ugyanúgy a lelkes amatőrök munkáját dicséri, amilyet ez a két főszereplő elszánt, dilettáns lélekmentő is végzett. Nálam a bátorság és a kicsit őrült ötletekhez való ragaszkodás rögtön nyerő, talán mert annyira ritkaságszámba megy. És az a tudat, hogy hibázni még mindig ezerszer jobb, mint vesztegelni, mikor a másik bajban van.
