Na ezért is vagyok én internetfüggő. Akartam írni egy rövid emlékeztetőt arról, miért nem festem be többé a hajam. Kicsit szégyenkeztem, mert a téma annyira bagatell (számomra persze egyáltalán nem!). Gondoltam, kicsit kimentem magam valami klassz szóval: heurisztikus. Nem tehetek róla, imádom ezeket! Gyerekkoromban az Idegen szavak és kifejezések szótárával keltem-feküdtem, annyira elbűvöltek ezek a varázsszavak. Tömörek és jó hangzásúak. Nosztalgiázva biggyesztgetek ilyesmiket a mondandómba. Persze így, mondhatni leépülőfélben már elbizonytalanodik az ember: jó ez így? Illik ez ide?
Beírtam a Google-ba: he-u-risz-ti-kus. Egy Mérő László jegyzetre akadtam rá: "Heurisztikus eljárások és a mesterséges intelligencia".
Sakkozók (nagymesterek és amatőrök) nyerési stratégiáit hasonlították össze, lépésről-lépésre, majd összességében.
Alapelvek: az optimális lépés megtalálására mindig a minimax algoritmus szolgál.
A kiindulócsúcs akkor kap 1 értéket, ha a kiindulóállásból van nyerő lépés
- 0 értéket akkor kap, ha a legjobb elérhető eredmény döntetlen
--1 lesz, ha a kiindulási állásból az ellenfél optimális játéka esetén mindenképpen veszíteni kell.
Lépésről-lépésre vizsgálva a nagymesterek és az amatőrök teljesítménye hasonló volt, egyedül a lépés jóságában voltak eredményesebbek az előbbiek. Viszont a sakkállások rekonstrukciója során már ( nem meglepő módon) messze elhúztak a nagymesterek. Az ok a mintarepertoár volt. Ennyi. Persze nem újdonság, de nem árt néha emlékezni erre.
