"Elpino: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem végtelen?
Filoteo: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem véges?
E: Úgy gondolod, hogy ez a végtelenség bebizonyítható?
F:Úgy gondolod, ez a végesség bebizonyítható?
E: Mily csapongása az elmének!
F: Mily korlátozása az elmének!
Fracastorio: Ad rem, ad rem, si juvat; nagyon is sokáig kerülitek a dolgot.
Burchio: Hát térj csak hamar érveidre, Filoteo, mert nagyot fogok mulatni majd, ha hallom ezt a mesét vagy fantáziát.
Fr: Modestius; Burchio; mit szólsz majd, ha az igazság végül meggyőz téged?
B: Ha mégoly igaz is, én nem akarom hinni; mert ezt a végtelent sehogy sem tudja felfogni a fejem, sem pedig megemészteni a gyomrom;ámbár, megvallom, szeretném, ha úgy volna, ahogy Filoteo mondja,mert ha szerencsétlenségemre megesnék valaha, hogy kibukom ebből a világból, mindig csak találnék talajt valahol."
Giordano Bruno:Válogatott dialógusok
Végülis hányszor van az, hogy a nem láthatóban, sőt, az alig elképzelhetőben vetjük meg a lábunkat, nem a tapasztalhatóban....
