Lelkendező beszámolóm után sajnos kicsit árnyalnom kell a képet. Nagyon kevés ember működtet itt mindent, ebből, na meg abból is fakad ez, hogy a vendégek nem igazán vigyáznak a felszerelésre.Minden van, csak semmit nem lehet igazából használni. Ingyen el lehet vinni a bicikliket, de nem működik a fék és nyolcas van a félig felfújt kerekekben. Van biliárdasztal, csak fel van hasítva a posztó és három dákóból egy törött,a másik kettőnek meg kicsorbult a hegye. Van pin-pong asztal, nem is rossz, bár az egyik lábát kicsit ki kell peckelni, az ütők viszont katasztrofális állapotban.Van masszőr, csak szabadságon. Nem kezdtem el ajánlgatni magam, nem ezért jöttünk ide, de egy anyukának azért megmasszíroztam a vállát, aki nagyon el volt keseredve, mert nagyon számított a masszőrre a fájós válla miatt. Van wellness-részleg, csak lezárták, mert a sok esőzés miatt víz alá került valami akna, ahol valami elektromos(?) részleg is van, nem értek hozzá. Ez az esőzés egyébként is betett:a pavilonok száraz lábbal gyakorlatilag megközelíthetetlenek. Mi azért megközelítettük őket, nagyon is. Úgyhogy Alma egész jól megtanult pinpongozni, a kicsik meg egyre ügyesebben biliárdoznak. Nincs wellness, de a csajok kimentek tegnap pancsolni a Balatonba,mikor kisütött a nap. A szauna azérthiányzik, ez fájópont nekem, főleg, mióta olvastam, hogy az infraszauna 800 kalóriát éget el félóra alatt, ez kb. fele annak, amivel többet fogyasztunk itt, mert kegyetlenül jól főznek. Szerencsére kávé van és remek.
2014. szeptember 16., kedd
2014. szeptember 14., vasárnap
Öszöd
Mégis megérte végigjárni az idióta procedúrákat ezzel az Erzsébet Programmal és eljönni szeptember derekán az öszödi kormányüdülőbe. Mi a kis proliknak fenntartott háromszintes üdülőrészlegen kaptunk egy két fürdőszobás, négyhálós, komplett kis lakosztályt. Kb. 50 méternyire van innen a wellness-részleg szaunával, konditeremmel, medencével - ingyen. Gyógymasszőr masszíroz hihetetlenül olcsón, 3000Ft/óra áron. Én is megyek ma hozzá és kifizetem neki, amit pénteken nekem perkált le egy másik vendég...
A bárban egy fekete cigányfiú olyan eszpresszót főz, amitől a legnagyobb ínyencek is dobnának egy hátast. 340Ft-ért megmintázza a cappuccinón a tejhabot neked. Mikor kikérdezzük a részletekről, olyan hévvel magyaráz, hogy öröm hallgatni is. Pedig nem is szereti a kávét! Egyszerűen megadja a módját annak, amit csinál.
Animátorok várják a gyerekeket minden nap, reggeltől-estig programokat csinálnak nekik. A mieink már nagyok ehhez, de el tudom képzelni, mekkora élmény ez az ovis-kisiskolás korosztálynak. A csajok így se akarnak hazamenni...
Az ellátásunk kiváló, háziasan főznek, de salátabár is van,
Elég korán kivetett az ágy, szerencsére. Itt pirkad előttem. Próbáltam elfogadható fotót készíteni a hajnali tóról, de siralmas lett az eredmény, úgyhogy ezt most nem teszem fel. Eléggé fent van a Balaton vízszintje, nem sok híja van, hogy elárassza a szálló saját strandjának ezt a szépen ápolt gyepét. A víz színe valahol a türkiz és a szürke között mozog, az északi parton a hegyek pont úgy burkolódznak pára-köpönyegükbe, mint én itt a takarómba, laptoppal az ölemben. Így nézünk farkasszemet egymással.Vicces.
Szeretem a Balatont, egyszerre van meg benne a nagyság és az otthonosság. Ha végre normálisan megtanulok úszni, jövőre már nem csak a medencében tempózok majd. Az lesz az igazi szerelem!
Olyan kimerült voltam már, és tegnap végre volt kedvem, erőm olvasni. Márait hoztam magammal, gyűjteményt fiatalkori írásaiból. Nagyon élvezem, ahogy meg-megcsillan már az a zseni, akit később megismerhetünk, telve idealizmussal, lelkesedéssel.
Hoppá, hét óra. Megyek a wellnessbe :)
Olyan kimerült voltam már, és tegnap végre volt kedvem, erőm olvasni. Márait hoztam magammal, gyűjteményt fiatalkori írásaiból. Nagyon élvezem, ahogy meg-megcsillan már az a zseni, akit később megismerhetünk, telve idealizmussal, lelkesedéssel.
Hoppá, hét óra. Megyek a wellnessbe :)
2014. szeptember 7., vasárnap
Mi kell hozzá?
Kell a szappan, kell egy olló
Forró víz és vizes korsó
Kell egy éles pengeféle
Kell egy bárány tiszta vére
Kell egy üres edényforma
Kell egy ügyes háziszolga
Ki kiabálja kifelé, hogy mi kell hozzá még
Kell egy hideg hal a vízből
Kell egy hegyes csont a dögből
Csütörtökről kenyérmorzsa
Harang szóljon a templomba
És a csont akadjon mélyen,
Ne jöjjön ki, amíg én nem
Kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még
Mi kell hozzá, hogy megtanuljam?
Mi kell hozzá, hogy meg ne unjam?
Mi kell hozzá, hogy elfelejtsem?
És mi kell ahhoz, hogy megszeressem?
Mi kell hozzá, hogy megmaradjon?
Hagyd a szíve hát had szakadjon meg
Ma éjjel nincs segítség
Mi kell hozzá még?
Kell egy út a csillagokba
Reménykedni jobb napokba
Kell egy pont a végtelenbe
És kell, hogy hinni tudjak benne
Kell az ördög, kell az Isten
Két nyomógomb kell a liftben
És kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még
Kell egy ember és kell egy állat
Kell, hogy ott aludjak nálad
Kell a paplan, kell a párna
Elrejtőzni a kisszobába
Kell a tű és kell a penge
Pálinkát kell, önts a sebre
És kiabálni kifelé, hogy mi kell hozzá még
Mi kell hozzá, és hol találom?
Csak egy életem és egy a halálom
Mi kell hozzá, és hol kapom meg?
Ha fáj a szív, hát szakadjon meg
Ha nincs a földön és nincs az égen
Túlélni nincs esélyem
A kívánságom, hogy teljesüljön
Hát mi kell hozzá még?
Szeptemberi kóstoló
Én már annyiszor eldöntöttem egy életre, hogy nem megyek ingyenes koncertre. Legalább egy ezerforintos jegyár legyen, ami kiszűri a bámészkodókat a nézőseregből, akkor már van esély egy emlékezetes koncertre. Most nem az érdeklődőkről beszélek persze, hanem az "ingyé van" hozzáállásról, fitymálgatásról.
Ha tegnap tudtuk volna, hogy ingyenes koncertek lesznek a Bókay kertben, biztosan otthon maradunk. Mi csak sétálni mentünk, beszélgetni, mikor meghallottuk a Bókay kertből kiszűrődő Harcsa Veronika számot. Hitetlenkedve néztünk egymásra: ez élő? Lehet? Gyorsan megszaporáztuk a lépteinket, és még sikerült elcsípni egy fél órát a koncertből.
A verses est óta nem hallottam Harcsa Veronikát élőben, ez már vagy egy éve lehetett? Nagyon sokat fejlődött. Az eredeti karakterét és báját megtartva olyan szép, pontos, kiforrott hangja lett, hogy ihaj. Megérte az amerikai képzést végigjárni, a sok munkát, pénzt befektetni. Egyébként is szerettem, de most már alig várom, hogy vagy koncertjére menjünk, vagy új CD-je jelenjen meg.
A következő meglepetés a Pál Utcai Fiúk volt számomra. Rádióban,YouTube-on hallottam már, de nem mondhatnám, hogy katartikus hatással lett volna rám. Viszont most! Én ilyen jó hangulatú koncerten még nem vettem részt. A nyegle intonáció mögött ott a halálpontos hangszeres tudás és ihlet. Nagyon szeretem, mikor az előadók nem energiatakarékosan állnak a színpadon, hanem felszabadultan, odaadóan játszanak, ezt a közönség is meghálálja és akkor beindul az az energiaáramlás, adok-kapok, amitől igazán felejthetetlenné válik az egész. Az emberek az esőben táncoltak, ugráltak, nem nagyon kellettek az ülőhelyek. Nem emlékszem rá, hogy valaha lettem volna olyan koncerten, ahol a közönség egyszer visszatapsolja az előadókat, akik aztán egyik ráadást játsszák a másik után: "ezt még eljátsszuk, mielőtt elmennétek" felkiáltással. Nagy buli volt!
2014. augusztus 28., csütörtök
Tegnap levizsgáztam masszázsilag. Ma fogadtam az első fizetős vendégemet és teltem meg csupa kétellyel. Na persze nem egy idegent, hanem az egyik kolléganőmet gyúrtam félholtra (na jó, nem "fél"). Először azt hittem, erkölcsi aggályaim vannak. Úgy éreztem: pénzért masszírozni majdnem olyan, mint pénzért szexelni. Szabad ilyet? Tetszelegtem kicsit magamnak ebben a terézanyus pózban, aztán rájöttem, hogy miért ez a csalóka érzés. Azért, mert a vendégem végig csendben volt. Ennyi. Előre megbeszéltük, mit szeretne, hol vigyázzak, stb. Ha rákérdeztem valamire, igennel vagy nemmel válaszolt, aztán visszasüppedt a csendbe. El is aludt.
Ha az ember ingyen masszíroz, folyamatos visszajelzést kap, hogy ez meg az mennyire jól esik, valóságos vitaminbomba az egónak a sok dicséret. Megvan az áramlás: jóért jót kapsz azonnal.
Ha pénzért masszírozol, egyedül maradsz. Csak adsz és adsz és adsz. Nagyon emberpróbáló ám. Közben viszont kiderül, hogy hol is a valós indíték, és mivel nem kering az energia, le kell nyúlni azokhoz a tartalékokhoz, amiket egyébként rossz időkre teszel félre. De mégiscsak ez a valóság, ezért ez jó. Mit változtat meg ez az emberben? Egyvalamit biztosan: topon kell lenni, nagyon. Bármi van, a másik emberre figyelni kell és azt adni, amire szüksége van. A másik meg: jól gazdálkodni azzal a pénzzel, amit a masszázsért kapok, mert az a tárgyiasult energia, azért valaki megdolgozott, talán keményebben, mint én valaha is. Ez merőben ellenkezik az én hedonista természetemmel, de éppen ezért hozhat egyensúlyba.
Nem vagyok különösebben szentimentális alkat, de bele-belefeledkezem az anatómia-ábrákba és a csontok, izmok, inak szimfóniájától és elönt az istenfélelem. Gyönyörűek vagyunk a bőrünk alatt (is).
2014. augusztus 9., szombat
Tegnap meghozták a masszázsszékem. Igaz, hogy nem krémszínű, hanem fekete, de az érzés, ebbe beülni...! Végtelenül kényelmes, ergonomikus kialakítású, a teherbíró felületek dőlésszöge, arányai úgy vannak kialakítva, hogy az ember azonnal ellazul benne. Nekem is jó, mert körbejárható és nem kell görnyedni mellette. Pik-pakk összecsukható, egy válltáskában bárhova elviszem.
2014. augusztus 3., vasárnap
Svéd
Hm....ma értem a végére a svédmasszázs tanfolyamnak. Nem bánom,hogy az intenzív képzést választottam, mert ha 9 héten keresztül heti egy alkalommal lett volna lehetőségem a gyakorlásra, biztos, hogy nehezebben vésődtek volna be a technikák. Jó volt így, hogy a többiekkel felváltva masszíroztuk egymást, egész más volt a saját bőrömön érezni az egyes fogásokat. Így is szinte vicc kategóriának tűnik ez az 50 óra, nyilvánvalóan úgy lesz ebből készségszintű tudás, ha naponta masszírozok, hadd emlékezzenek a kezeim helyettem is. Nem fáradtság persze,sőt... Jó ötletvolt a kissé tenyeres-talpas svédmasszázzsal kezdeni, ez a színtiszta materializmus: csontok, izmok, inak, ízületek. Simítások, dörzsölések, gyúrások, egy-két kimozgatás. (Tanultunk mézes masszázst és köpölyözést is, ez utóbbi nagy kedvencem lett.) Aztán jön majd a thai masszázs: a test kissé szélsőségesebb kimozgatásai, itt már belépnek a meridiánok, energiákkal is dolgozunk. Aztán a talpmasszázs, a nagy varázslat, ez nagyon izgat. Ez már elég is lenne...ha nem merülne fel az örök kérdés: és a masszőrt ki masszírozza meg? Mert erre egyetlen masszőr ismerősöm se tudott válaszolni. Mert masszőr nem szívesen masszíroz masszőrt. Erre a problémára, mármint önmagunk karbantartására remek a shiatsu, a do-in gyakorlatokkal. Ez még messze a jövő zenéje számomra, mert egy valamirevaló shiatsu tanfolyam összköltsége egymillió forint. Ha van ott keresnivalóm, lesz rá lehetőségem valamilyen módon. Egyelőre örülök annak a kevésnek,amit tudok. Már most nagy hasznát látom a mindennapi életünkben. Laci beszerzett nekem egy masszázsszéket, ami igazán hasznos kis találmány: kis helyet foglal, meggyőző, mert szakértelmet sugall, és pont azoknak a testrészeknek a kezelésében ad nagy mozgásszabadságot a masszőrnek (hát, nyak-vállöv, karok, derék), amivel a a legtöbb embernek gondja van...szóval: ha idővel realizálódni látszik majd ez a masszőrösdi, ezzel érdemes kezdeni. Imádom ezt az egészet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
