Egy Aspergeres lány blogja, nagyon jó...nem autisták is sokat tanulhatnának belőle.

http://livewithit.blog.hu/

A mai délelőtt zenei csemegéje: Keith Jarrett

http://www.youtube.com/watch?v=HPqK1JJOFxw

http://www.youtube.com/watch?v=8g4fqvve4AE

http://www.youtube.com/watch?v=MLF9OTJR23g

imádom!

Rések

A kedvenc családi társasjátékunk a "Ki az úr a tengeren?" Az eredeti játékszabálytól eltérően dupla kezdőtőkével indítunk, így nem nyúlik beláthatatlanul hosszúra a játék, ráadásul rögtön két kereskedőhajóval több útvonalon is szerencsét lehet próbálni, ezért jóval pörgősebb az egész. Most ráadásul hétköznap is  van időm játszani, ha Dóri elkészül a házi feladatával, szóval dupla öröm. 

Örök igazság, amire a játék is ráerősít: egyáltalán nem olyan nagy tragédia, ha az ember kimarad egy-egy dobásból. Sőt: sokszor jobban jár. Most, hogy ilyen kényszerpihenőre ítéltettem, olyan érzés kerülget, mintha egy kiüresedett, szúrágcsálta építményt pofozgatnék helyre napról-napra. Talán néha éppen ezek az általam  nem kívánt, főleg nem szabadon választott szünetek azok, amik működőképessé teszik az életet. Lehet, hogy ha kevesebbet járna az agyam a munka(helyem) körül, és normális módon pihennék, nem érnének ezek a bajok. Vagy csak próbálok valami értelmes okot találni arra, amit nem tudok megmagyarázni?

"Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező."

(Tao te King)

Esti kérdés: nem láttátok a botomat? Azért nem ennyire egyszerű, csak délután már elegem volt abból, hogy sose volt elég kezem, úgyhogy óvatosan elkezdtem bot nélkül járkálni. Most már csak akkor kell, ha fáradt vagyok. Vagy ha a felső fűtéscsőre kell teregetni. 

Laci kitalált egy motivációs rendszert az én kímélésemért és az internet miatti marakodás megszüntetésére: a házimunkákért időt lehet szerezni a net előtt. Mosogatás, pult letörlése: 15 perc. Fürdőszoba rendbetétele: 10 perc. Boltba menés (nem bevásárlás, azt ő intézi, csak ha kell ez-az): 30 perc, kutyasétáltatás: 30 perc, porszívózás: 10 perc, teregetés: 10 perc. Ha valakinek rendben van a környezete, automatikusan 10 perc. Stb. Hadd ne mondjam, a négy gyereknek simán összejön a napi egy óra úgy, hogy közben mi sem lógatjuk a lábunkat.

Kár volt a TRX felé kacsintgatni: múlt szerdán sikerült kipattintani a térdemet a helyéről, úgyhogy most itthon nyalogatom a sebeimet. Az edzőm persze rögtön átvitt a sürgősségire, de ott, azon kívül, hogy kaptam egy rögzítőkötést (rosszul felrakva), meg némi intelmet, hogy három napig ne terheljem, semmi egyebet nem kaptam. Ja igaz: egy beutalót MRI-re, ezzel a megjegyzéssel: bárhol kérhet időpontot, csak ne nálunk, mert hónapokra előre be vagyunk táblázva. Az ambuláns lapomra rá van írva: a panaszok fennállása esetén két hét múlva MRI lelet birtokában a helyileg illetékes szakrendelőben jelentkezzen. A körzeti orvosom belgyógyász, úgyhogy nem is akart belefolyni az egészbe, tanácsok erejéig se. Laci szerzett nekem mankót a Vateráról, én meg bújom a netet a teendőkért. Csütörtök volt az első nap, mikor ki mertem mozdulni mankóval, de egy örökkévalóságnak tűnt, míg a körzeti orvoshoz elértünk (azt is minek). Utálom ezt.