Tegnap megnéztük a várva-várt Odüsszeiát. Fiatalkorom egyetlen abszolút, megkérdőjelezhetetlen hőse (na jó, Han Soloval fej-fej mellett) a leleményes Odüsszeusz. Direkt nem olvastam a filmmel kapcsolatban előre semmit, hogy ne torzítsa a saját élményemet másnak a lelkendezése, vagy kifogásai. Ez se kritika, mert ahhoz nem értek, csak néhány észrevétel.
A legfőbb gondom az volt, hogy a történet fő ívének azt kellene követnie, ahogy Télemakhosz férfivá érik. Hogy mindaz a kiválóság, ami Odüsszeuszé volt és aminek a csírája Télemakhoszban is megvolt, szárbaszökken. A filmben ez a végkifejlet nem valósult meg.
Az istenek szeretik Odüsszeuszt, egyedül Poszeidón haragszik rá, mert Polüfémoszt, a küklopszot megvakította. (És persze Télemakhosz, akinek Odüsszeusz távollétében kellett felnőni.)
Athéné azért látogatja meg Télemakhoszt, hogy segítse abban, hogy férfiként viselkedjen. Űzze el a kérőket, vegye át az irányítást.
A filmben ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy Zeusz törvénye, a vendégjog miatt nem űzik el a kérőket. Holott erről az Odüsszeiában szó sincs, már az elején letisztázzák az istenek, hogy jogtalan, ami ott megy.
A másik gondom az a bűntudatos hozzáállás volt, ami Odüsszeuszt végigkísérte a filmben. Egy hadvezér, aki PTSD-ben szenved Trója miatt. Előre volt egy rossz érzésem Matt Damon miatt, be is igazolódott. Olyan benyomást keltett, mint akinek egy ötlete volt egész életében és azt is keservesen megbánta. Az Odüsszeia nem erről szólt.
Lenne még mibe belekötni, de amúgy a film látványos volt, hamar elröppent az a 3 óra.
Azt még sajnálom, hogy nem használtak fel narrációként az eredeti szövegből. A magyar fordítás nagyon szép, legalább olyan súlyú, mint maga a történet. A film párbeszédeiben úgy tűnt, mintha lett volna, ami időmértékes verselésben hangzott volna el, de ez kevés volt a bevonódáshoz. Az eredeti szövegű narráció emelte volna a film esztétikai értékét. Nagy dilemma: mit ért a ma embere az irodalmi szövegből. Mi az eredeti mű üzenete a mai kor számára. Ha nem bízunk meg az eredeti mű erejében, használhatjuk-e a brandet a saját céljainkra? Megbízunk-e a befogadó közönség kritikai gondolkodásában, biztos, hogy előre meg kell rágni a falatot a fiataloknak? Megengedjük-e Télemakhosznak, hogy férfivá érjen és átvegye az apja helyét?
