2022. május 1., vasárnap
Vasárnapra
Éppen ehhez a csendes, napos vasárnap reggelhez illik ez a finom kis jazz. Beragyogja a szívemet.
2022. április 11., hétfő
Stephen King: Az írásról
"David bátyám abban az évben átugrotta a negyedik osztályt, engem viszont kivettek az iskolából. Anyám és az iskola egyetértettek abban, hogy túl sokat hiányoztam az első osztályban; ősszel újra kezdem, ha az egészségem engedi.
Annak az évnek a nagy részét ágyban vagy szobafogságban töltöttem. Megközelítőleg hat tonna képregényt olvastam végig, Tom Swifttel és Dave Dawsonnal kezdve (utóbbi a II. világháború hős pilótája volt, akinek a gépe mindig „a propellerével kapaszkodott föl a magasba”), majd eljutottam Jack London vérfagyasztó állattörténeteiig. Közben valamikor elkezdtem írni a saját meséimet. Az alkotást az utánzás előzte meg; a Combat Casey képregényeket szóról szóra lemásoltam kis táblácskámra, néha kiegészítettem saját megjegyzéseimmel, ha szükségét láttam. „Letelepedtek a tanyaház nagy, huzagos szobájában”, ilyesmiket írhattam, amíg egy-két évvel később föl nem fedeztem, hogy más a huzatos, mint a huzagos. Emlékszem, ekkortájt meg voltam győződve róla, hogy a részeges azonos a részletessel, a kurva valami nagyon magas nő lehet, a kurafi pedig nyilván kosárlabdázó. Amikor az ember még csak hatéves, sokkal kevesebb az életében a korlát.
Idővel megmutattam anyámnak ezeket a hibrideket, ő pedig el volt bűvölve. Emlékszem kicsit meglepett mosolyára, mintha el se tudná hinni, hogy az egyik gyereke ilyen okos – sőt valóságos csoda! Még sosem láttam az arcán ezt az imádni való kifejezést, legalábbis velem kapcsolatban.
Megkérdezte, hogy a történetet én találtam-e ki, mire kénytelen voltam bevallani, hogy javarészt a képregényfüzetből másoltam ki. Csalódottnak látszott, és ez jelentősen apasztotta az örömömet. Végül visszaadta a táblácskát. – A magad fejéből írjál, Stevie -mondta. – Ezek a Combat Casey füzetek olyan szemetek – mindig kiverik valakinek a fogát. Lefogadom, ennél többre vagy képes. írd meg a saját történetedet."
2022. március 20., vasárnap
Weöres Sándor: Örök pillanat
Mit málló kőre nem bizol:
2022. március 18., péntek
Chuck Palahniuk: Cigányút
A Kortárs irodalom kurzuson tette fel az előadó az ajánlott könyvek listájára. Hm, ugyanaz írta, aki a Harcosok Klubját...gondoltam, belenézek, mi bajom lehet. Pár oldal után válaszút elé állított, folytatom-e. Volt az elején valami kicsit erőltetetten közönséges, valami orrfacsaróan penetráns hatása a szövegnek. Fertelmes - ez a szó jutott eszembe, ahogy olvastam, de valahogy bíztam benne, hogy megéri. Két szenvedélybetegről szól, meg úgy általában a függőségekről és arról a kínkeserves útról, amivel egy fenntartható élet kialakítása jár. Meg még nagyon sokmindenről: a szülő-gyermek viszonyról, a barátságról, a dacról, mint zsákutcáról. Komolyan elgondolkodtatott arról, hogy amit barátságnak nevezünk, az néha nem egyenrangú kapcsolat, csak annak az igényünknek a kielégítése, hogy valaki számára fontosak, nélkülözhetetlenek legyünk, megváltók, akit naponta imádni kell. Fontoskodás, a létünk igazolása.
...
"Ott vannak azok a helyszínen kapható szexterápiás kézikönyvek, bennük amit csak tudni akartál a dugásról, de gőzöd se volt, hogy láss hozzá. Természetesen csak azért írják le az összes fogást, hogy kideríthesd, valóban szexmániás vagy-e. Akár azok a kérdéssorok, amelyeknél „ha igazak Önre az alábbi állítások, forduljon szakemberhez”. A praktikus ötletek tárházai.
Kivágja Ön a bélést a fürdőnadrágjából, hogy átlátsszon a pénisze?
Előfordul, hogy nyitott sliccel beszélgetést színlel egy telefonfülkében, hogy szétnyíljon a ruhája, és kiderüljön, nem visel alsóneműt?
Szokott Ön hiányos ruházatban nyilvános helyen sportolni, hogy ezzel szexuális partnereket szerezzen?
Válaszom ezekre a kérdésekre: Most már igen!"
2022. március 17., csütörtök
Kassai kirándulás
2022. március 3., csütörtök
Mámor
2022. február 9., szerda
Polcz Alaine: Együtt az eltávozottal
Aktuális a téma és ez egy igazán jó könyv. Nagyon szeretem Polcz Alaine-t és van valami vígasztaló abban az elképzelésben, ami szép lassan kibontakozik a több évtizednyi tapasztalatból, összeszedett tudásból. És van valami kissé komikus és egyben szerethető abban, hogy eginkább ezt féltjük, hogy ez semmisül meg belőlünk: az emlékeink, a szokásaink, a kis hülyeségeink, érzelmeink, a mi kis lomjaink, amik a számunkra kincsek. Az örökkévaló, nemes, az egyetemesből kihasított és oda visszatérő részünk ehhez képest smafu.
"Képzeljünk el egy nyúlketrec nagyságú, négyszögekből forrasztott drótkalitkát - ez a Faraday-kalitka. A panelházak betonszerkezetének hálózata tulajdonképpen Faraday-kalitka, és hat a benne lakók gondolkozásmódjára. ...Érzékelésünk, gondolkozásunk, képzeletünk alakulását gátolja a betonház Faraday-kalitkája.
Fölteszem magamban a kérdést: vajon nem a testünk-e az a Faraday-kaliltka, amely átengedi, vagy leárnyékolja a hullámokat?
Az összefonódást az élők és holtak között a vallások mindig is próbálták különböző szertartásokkal a maguk módján, a maguk nyelvén, a maguk megismerési szintjén, a maguk szimbólumrendszerével magyarázni, engedni vagy tiltani.
Arról, hogy a psziché a testtől elválva tovább él, több támpontunk is van, nemcsak különböző vallásokból, tapasztalatokból, hanem halálköeli élményekből is. Láttuk, hogy a beszámolók, azok verifikálása, összevetése a valóságos történésekkel azt mutatják, hogy a psziché képes létezni a testen kívül, mikor néma EEG-t találunk, tehét az érzékszervi érzékelés, a testhez kötött gondolkodás kizárt. A keringés leállt, a szív megállt.
A következő kísérletre szoktam hivatkozni: egy amerikai agysebésznek az volt a felfogása, hogy mindezt agyfiziológiai történések szabják meg, hogy a halálközeli élmény a képzelet működése, hallucináció következménye. Ennek bizonyítására a következő kísérletet végezte el: néhámy közepesen képzett egészségügyi dolgozót beültetett a műtőbe, akiknek nem volt más dolguk, mint megfigyelni, majd elmondani, mi történt a műtét alatt. A kikérdezett megfigyelők jegyzőkönyveit kiértékelték: átlag hatvan százalékos pontossággal tudták elmondani, mi történt a műtét alatt. (A műtét alatt sokminden történik, z aneszteziológus munkájától a sebész, a gépek működéséig, a fizikai tevékenységtől az egymás közt váltott szavakig. Jegyzőkönyvbe vették és kiértékelték annak a beszámolóját is, aki átesett a halálközeli élményen: tehát, ahol egyértelműen néma volt az EEG, nem működhettek az érzékszervek, sem a gondolkodás, és vissza tudtákhozni az életbe. Utóbbiak kilencven százalékos pontossággal tudták elmondani, mi történt a műtőben, sőt azt is, ami a műtőn kívül történt. Tehát amikor a mai tudományos eszközökkel egyértelműen kizárjákaz érzékszervi érzékelést, az a testen kívül mégis képes működni, és az érzékelés, memória, megfigyelés és koncentrálás - a megjegyzés és az események visszaadása - sokkal pontosabb, szélesebb körű, mint a testen belül.
Vagyis a testen kívül sem fal, sem a gondolkodás zártsága nem érvényesül, tehát a "lélek" érzékeli, hallja, ami bent és kint történik. A gondolatokat is tudja fogni, és mindezeket pontosan vissza tudja adni. Ez mindenképp arra enged következtetni, hogy a testen kívül sokkal szabadabb a lélek, hogy fal, távolság nem jelent akadályt, mások gondolatait, ki nem mondott szavait tudja fogni, érteni. Ha ez érvényes, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a halál bekövetkezte után is fennáll.
....
Gondolom, ez azt jelenti, hogy az ember egy bizonyos megkötözöttségből, határok közé szorítottságból kiszabadulva más, sokkal tágasabb, sokkal szélesebb, sokkal magasabbrendű megismerésre képes.
...
Kapcsolatunk az eltávozottal nem azt jelenti-e, hogy az eltávozott a saját élményvilágával lép át a teljességbe? ... Az én tapasztalatom, elképzelésem és hitem szerint az eltávozó és az itt maradott, egyik a másikat segítheti, gátolhatja, visszatarthatja. És mind a kettőnek szüksége van olyan útra, amivel fölszabadul. Annak is, aki elment, annak is, aki itt marad. "