Girappa

Ilyen elánnal vetette magát tesóm, Tünde a szappanfőzésbe pár éve, mi meg csak nézünk, milyen csodák kerülnek ki a keze alól.

Ezt a  8 perces videót akartam szemléltetésképpen feltölteni, de nem megy.

Jelentem

Laci a csajokkal Görögországban nyaral, úgyhogy itt a soha vissza nem térő alkalom a szelektálásra. Anyuval napi tervünk van minden helyiségre, és tartjuk! Bár időnként komoly lelki tusát vívok egy-egy darab sorsán, azért haladunk. 

1.nap: a kicsik szobája

2.nap: Alma szobája és a fenti tároló

3.nap, vagyis ma: konyha, kamra. Persze megint találtam jópár örökbecsű gyerekrajzot, de lefűztem őket egy adriába, szó nem érheti a ház elejét.

holnap: előszoba és a kinti tároló. Na, ez nagyon kemény lesz.

Közben folyamatosan megy a mosógép, hadd ne mondjam, sok rég nem látott zokni-pár adott egymásnak találkozót a ruhaszárítón, most összegömbölyödve várják a gazdáikat. (A mázlisták.)

Hiányzik a család, ma már igazán, pedig jól megvagyunk így hármasban is. Kész szerencse, hogy estére már olyan fáradtak vagyunk, hogy csak beájulunk az ágyba.

Ha az ember minden évben végezne egy ilyen alapos szelektálást, egészen szellősen ellehetne az otthonában. Sokadszorra vallom be: szeretem a rendetlenséget. Látszólag ellentmond ennek, hogy szeretek rendet rakni, takarítani is, egyrészt, mert ritkán történik meg, hogy végigcsutakoljam a házat, mondhatni: eseményszámba megy, másrészt mert arra gondolok közben, hogy mi mindent lehet majd mindazzal csinálni, amit megtaláltunk, rendberaktunk. Ma például szinte az összes Hully Gully kártyát megtaláltam, csengőstül. És még: több készletnyi filctoll, ami fog, és mindenféle papírok. Sakk-készlet innen-onnan, a méregdrága töltőceruzám, a Van Gogh-os noteszem, amit Tündétől kaptam. Mágnesek, üveggolyók, amikből sosem lehet elég és hasonló kincsek. A Hasznos kacatok, izék feliratú dobozom tetejét alig bírtam becsukni, márpedig ez a határ, a többiek csak kihalásos alapon jöhetnek velem.

Jesszus, mindjárt holnap.

Kincsek

Leírom, bár úgyse felejteném el, hogy a kórházban volt szerencsém találkozni az Álompedagógussal. Egy kórteremben feküdtünk, de két napig szinte egyáltalán nem beszéltünk. Akkor valahogy szóba került a hivatása és egycsapásra kinyílt. Egy XVI.kerületi iskola igazgatóhelyettese. Már nem fiatal, de ugyanúgy lelkesedik a munkájáért, a gyerekekért, mint egy pályakezdő.  Autista gyereket visz tanulmányi versenyre, megölelgeti az elsősöket. Vannak az iskolájában törökök, arabok, kínaiak, akiknek először magyarul kell tanulni. Senki nem reménytelen eset náluk. Hát van ilyen?

Mindennél bosszantóbb, hogy az emberek úgy kóvályognak át az életen, mintha örökké tartana.

Ha valaki tartalmas programot szeretne június 7.-én este, ezt merem ajánlani :

http://www.kurt-akademia.hu/kepzeseink/uzleti-gondolkodo-iskola/klub/

egy kis szürkeállomány-zsezsgetés céljából én is mennék, ritka üdítő lehet egy ilyen játékos elmével beszélgetni, de még hallgatni is. Ha nem pont az előtte való nap jönne haza a család másik fele Görögországból, biztosan mennék, így meggondolom.

Zumba

Még négy hétig kímélni kell magam, utána óvatosan elkezdhetek ismét tornázgatni. Nagyon hiányzik egy jó kiadós mozgás! Tegnap jobb híján zumbás videókat nézegettem, akkor találtam ezt az igen tanulságos darabot. Teljesen jellegzetes példája annak, hogyan nem szabad zumba-órát tartani. Ezen az edzésen egyvalaki zumbázik: az oktató, a többiek meg bénáznak. A gyors váltások alatt több-kevesebb sikerrel próbálják lekövetni az oktató mozgását (mert szóbeli segítséget nem kapnak), de mire az egyiket már úgy-ahogy sikerül végigvinni, már jön a következő  gyakorlat és ez még az afro-amerikai génekkel is kemény dió. Minden tiszteletem a rózsaszín trikós hölgyé.

Találtam viszont egy klassz 5 perces reggeli tornát. Edzésnek nem nevezném, de milyen jó lenne így kezdeni a reggeleket:

Jó itthon.