Örömzene

..ez most nekem Harcsa Veronikától.

A nyugalom

Ezt a könyvet olvasom most. Valami ilyesmire gondoltam, mikor kortársakat akartam olvasni, egy könyvet, amit csak most lehetett megírni.

Erdély

Pasolini

Pier Paolo Pasolini kisregényeit olvasom (Amado mio/Tisztátalan cselekedetek). Semmivel sem ártatlanabb, mint amilyennek képzeltem. Ókori elbeszélésekre emlékeztet, kivéve a tagolásában: úgy ugrik egyik helyszínről a másikra, mintha filmet néznék: szinte látom a snitteket egymás után.

Silent city

Nagyon jó film volt, a főszereplő, Laurence Roothoft pedig olyan szépen, természetesen játszott, hogy csak na. Rögtön a kedvenceim között találta magát.

A múlt vasárnap megnéztem Ákossal a Pí életét DVD-n. Annyira tetszett, hogy elkezdtem a könyvet is olvasni. A kollégám szerint, akitől kölcsönkaptam, nyugodtan kezdődhetne a 100. oldalon, olyan érdektelen az eleje. Nekem, az örökös Gerald Durrell rajongónak más a véleményem, szerintem ezek sem lényegtelen részek és elég jól vannak megírva. Ehhez képest azt kell mondanom, hogy a film kivételesen teljesértékű adaptációja a könyvnek, sőt: sokkal teljesebb egész.