2010. május 11., kedd

Csencsre visszatérve

Igazából Petiről van szó. Mikor (úgy egy éve) megismertem, rögtön lenyűgözött a megjelenése. Kb. mint egy 120 kilós óriáscsecsemő, vagy egy túlméretes puttó. Egyetlen egyenes vonalat se láttam rajta: pocak, hurkák, vaskos, húsos ujjak, göndör, barna hajfürtök, enyhén dülledt, de kifejező, értelemmel, humorral teli barna szempár, hosszú szempillák, bársonyos, de férfias bariton. Csak úgy sugárzott róla a bőség, a testi-lelki jóllakottság. Még a szaga is gömbölyű volt. Éreztem, hogy jóban leszünk.

- Igazából kevesen tudják rólam, hogy gyógyító vagyok. Ork-gyógyító sámán. 

Akkor még nemigen tudtam, mi fán terem a WoW, az orkokról is csak annyit, hogy nyesedéknek valók, minek az ilyet még gyógyítgatni is?! De azért tetszett, hogy nem hegyesfülű, légiesen szőke tünde-királyfivá alakul esténként - nem a lelkierő jele az ilyesmi. 
Alapvetően engem fárasztanak ezek a szerepjátékok: gyorsaságot, taktikai érzéket kívánnak. Cserébe megajándékoznak a közösen elvégzett küldetések örömével és ez rengeteg pluszt ad. (Főleg, ha valaki nem az E-bay-en vásárolja a fegyverzetét, hanem kiérdemli.) Ha marad még jártányi ereje egy-egy éjszakába nyúló parti után, játszva megküzd az APEH-hel, FIBERNET-tel, sunyi munkatársakkal és az élet egyéb kellemetlenségeivel. Nem is rossz bolt.

Persze, kérdés, hogy az ember találja meg a játékát, vagy a játék faragja az embert. Valószínűleg a játékra is érvényes, mint minden "tudatmódosító szerre", hogy nem visz be új jellemvonásokat az ember személyiségébe. (Ezt nem én találtam ki, de egyetértek vele.) Stabil érzelmi háttér nélkül nemigen húzza ki magát az ember a szárazra.

2010. május 7., péntek

Help

Ha van még valakiben egy kis könyörület, mondja már meg, hogy szoríthatom a saját bloglistámat ("Olvasnivaló")a jobb oldalra. Köszönetem.

2010. május 5., szerda

Füst

Nagyon tetszett a Füst, Harvey Keitelt egyébként is bírom. A Füstban az fogott meg, ahogy pár vegetáló ember élete egyszeriben feldúsul egy emberi gesztustól, ahogy egy lépésnyit letérnek a kötelező, mindennapi, józan szokásaiktól. (Jó értelemben.)
Úgyhogy kicsit csalódott voltam, mikor elkezdődött az Egy füst alatt-Beindulva, mi ez? H.K. meg a trafikja maradt, de minden más kicserélődött. Míg ki nem derült, hogy ez kérem szépen egy szemérmes kis szerelmi vallomás New York, pontosabban a csakis a bennszülöttek számára érthető, élhető Brooklin felé... Nagyon kedves volt.
A Szép asszonyok... túlbürokratizált, korrupt világa természetesen nem itt és nem most létezik, nem is tudom, honnan ismerősek a benne működő mechanizmusok...
Tanulsága is van a könyvnek, több is. Egy ilyen világban (volt-e valaha más, vagy csak képzeltük?), nem lehet csak arra hagyatkozni, hogy az embernek igaza van, sőt: ez a legveszélyesebb. Az idealizmus tehát kilőve. A tutti a realizmus egy kis szívvel. (Lélekkel.)